Forgács (1899-ig Firtusz) Gyula (Léva, 1879. szept. 7. – Bp. 1941. jún. 8.) ref. lelkész. Léván végezte a gimnáziumot 1897-ig. Miután ettől fogva a budapesti teol. akadémián, az 1901–2. tanévben pedig Edinburghben teológiát hallgatott, előbb →káplán, 1906-ban pedig skót missziói másodpap lett Budapesten. 1910-től Pécelen, 1924-től Sárospatakon lelkészkedett, míg 1933-tól Budapesten a skót misszió papja volt. – 1917-ben teol. magántanári képesítést szerzett Budapesten. Rendes tagja volt a →budapesti negyedik zsinatnak. 1920-tól szerkesztette a „Reformáció” és a „Ref. igehirdető” c. folyóiratokat. Művei építő iratokon (Gyermekek a bibliában, Hogyan lehetsz nagy ember, Afrika hősei, Jeruzsálem pusztulása, A nagy Heródes és utódai, Az élet reggelén) kívül: Mott János és a diákok evangelisatiója (Prot. Szle, 1909.). Templomnélküli város (Drummond után angolból). (Budapest, 1912.) Rövid emlékezés a nagy reformáció négyszázados évfordulója alkalmából. (Uo. 1917.) Lelki próba (Imák, elmélkedések). (Uo. 1920.) (III. kiad. 1927.). Agenda és konfirmációi káté… (Tahitótfalu, 1923.) (II. kiad. 1925.) Vezérkönyv a konfirmációi oktatáshoz. (Uo. 1924.) A belmisszió és cura pastoralis kézikönyve. (Pápa, 1925.) Útmutató a gyülekezeti fegyelmezés gyakorlására. (Budapest, 1926.) Belmissziói útmutató. (Uo. 1927.) A protestantismus lélekrajza. (Uo. 1931.) A zsidó áttérők figyelmébe. (Uo. 1937.) Isten és az atom (Morrison után ford.). (Uo. 1938.) A százéves skót misszió. (Uo. 1941.)