Fodor (Nánási) János (Szerencs, 1693. márc. 10. – ?, ?) ref. lelkész, az előbbinek nagyapja. Szerencsen kezdte iskoláit. 1705-től Sárospatakon, 1710 decemberétől Debrecenben tanult. Innen 1712-ben Szentesre ment →rektornak. Miután egy év múlva visszatért a kollégiumba, csak egy évet töltött ott s 1714-ben ismét rektornak ment Hajdúböszörménybe. 1716-ban jegyző lett Hajdúhadházon, 1719-ben Tiszaeszláron, 1721-ben újra rektor Csobajon, 1723-ban lelkész Tiszaladányban, 1727-ben Hernádbüdön, 1731-ben Zsujtán, 1734-ben Tégláson, 1738-ban Monostorpályiban, ahonnan 1742-ben elmozdíttatván, egy évig hely nélkül élt Hajdúböszörményben. 1743-tól aztán Tótiban lelkészkedett, hol eretnekségeknek nyilvánított tanításai miatt 1747-ben szintén elveszítvén állását, egy évig Vértesen lakott. 1748-ban megint papi állást foglalt el Kólyban, honnan 1754 tavaszától szintén eretnekségért négy hónapig fogságot szenvedett és eltiltatott a lelkészségtől. További sorsa ismeretlen. – Önéletírását közölte Révész Figyelmezője, 1877.