Antal Géza (Tata, 1866. márc. 17. – Pápa. 1934. dec. 30.) ref. püspök. Tatán kezdte iskoláit. A gimnázium felsőbb osztályait Pápán végezte, ahol 1882-től aztán teológiát hallgatott. Ezt 1885-től Utrechtben folytatta, honnan 1888-ban tért vissza s ekkor mindjárt gimn. tanári állást foglalt el Pápán, hol 1899-ben a dogmatikának, 1917-ben a bölcsészetnek lett tanára a teol. akadémián. 1893 őszén bölcsészetdoktorságot szerzett Bécsben. 1914 tavaszától főjegyzője, nyarától egyszersmind tanácsbírája, 1924-től püspöke volt a →dunántúli egyházkerületnek, s ekkor mint tanár nyugalomba vonulva, komáromi, 1927-ben pápai lelkészi hivatalba lépett. A →budapesti második zsinatnak pót-, a harmadiknak rendes tagjául, a →Magyar Prot. Irodalmi Társaságnak 1904-ben választmányi tagjává, a debreceni egyetemnek 1929-ben teol. díszdoktorává választatott. 1910–1918-ban országgyűlési képviselőséget viselt. 1897-ben felelős szerkesztője volt a →Dunántúli Prot. Lapnak. Kisebb dolgozatokon és fordításokon kívül a következő egyházi érdekű művei jelentek meg: Die holländische Philosophie im XIX. Jahrhundert. (Utrecht, 1888.) Koloman von Tisza. (Uo. 1889.) A vallásbölcsészet köre és feladata (Sárospataki Lapok, 1889.). Fichte J. G. és az ethicismus az újabb vallásbölcsészetben. (Pápa, 1891.) A →heidelbergi káté ötvenkét egyházi beszédben (Van Oosterzee után hollandból fordítva.) 2 k. (Debrecen, 1902.) →Hegedűs Sándor emlékezete. (Budapest, 1908.) Strauss Dávid Frigyes (Prot. Szle, 1908.). Tanulmányok. (Pápa, 1908.) A vallástörténet a tanítás különböző fokozatain (Ref. tanáregyesület évkönyve, 1909.). Kálvin mint paedagogus és iskolaalapító („Emlékezés Kálvinról” c. kötetben) (Budapest, 1909.) A gályarabszabadító de Ruyter Mihály, (Uo. 1911.) (II. kiad. 1926. „De Ruyter Mihály emlékezete” c. alatt.) →Antal Gábor 1843–1914. (Pápai kollégium értesítője, 1914.) Emlékbeszéd (a reformáció négyszázéves ünnepén). (Pápa, 1917.) A zarándok atyákról 1620–1920. (Budapest. 1920.) Het protestantisme in Hongarije. (Utrecht, 1921.) (Haarlem, 1922. is.) Het dagboek van een Hongaarsch student. (Hága, 1922.) Weensche gezantschapberichten van 1670. (De Paterrel együtt) 2 k. (Hága, 1929–1934.) – továbbá pápai beköszöntő prédikációja (1927.) és Kis József feletti gyászbeszéde (1927.). Átdolgozta a →Tóth Ferenc kis kátéját (1909.), átnézett három parochiális könyvtári kiadványt. Több cikket fordított a Theol. Ismeretek Tárába.

Irodalom: Pongrácz József: Dr. A. G. az író és tudós (1935.), Uő: Dr. A. G. a püspök (1935.), Uő: Dr. A. G. irodalmi munkássága 1881–1928. (1929.).