Fésős (Fésüs, Füsüs) András (Hirip, 1801. dac. 25. – Debrecen, 1855. aug. 29.) ref. lelkész. Tanult Szatmáron és Debrecenben, ahol a teológia végeztével →köztanítóságot viselt. 1827-ben →rektor lett Kisújszálláson, honnan 1829-ben külföldre ment és a göttingeni egyetem hallgatói közé lépett. Egy év múlva visszatérvén, előbb segédlelkész, 1831 tavaszától lelkész volt Szatmáron. 1841-ben Debrecenben választották papnak, hol a következő évben egyházkerületi főjegyzővé tétetett. Az 1843–44. országgyűlés idején ő végezte a prédikátori teendőket. 1853 tavaszán helyettes →esperes lett a →debreceni egyházmegyében, de 1855 elején lemondott ez állásáról. – Számos prédikációja jelent meg egyes gyűjteményes vállalatokban, valamint önállóan is: A tizennégyévi hivataloskodásról számoló vallásszolga búcsúbeszéde. (Debrecen, 1841.) Az Isten beszédét meg nem egyelítő vallásszolga (Beköszöntő Debrecenben). (Uo. 1841.) Egyházi beszédek az 1843–4. országgyűlés alkalmával. (Uo. 1845.) Karácsonyi egyházi beszéd… (Uo. 1848.) Közönséges alkalmi és ünnepi egyházi beszédek (2 f.). (Uo. 1858. és 1864.) – továbbá Kisvárdai Pap Lukács (1829.) és →Budai Ézsaiás (1841.) felett, úgyszintén I. Ferenc (1835.) és Péchy Imre (1841.) emlékére tartott beszédei.