Ferenczy Gyula (Aranyosmedgyes, 1861. febr. 5. – Debrecen, 1931. máj. 24.) ref. vallású egyetemi tanár. Aranyosmedgyesen kezdte tanulását. Ezt Debrecenben folytatta, hol 1882-ben végezte a teológiát. Külföldön is járt s onnan 1887-ben hazatérve, →káplán volt 1888 tavaszáig, amikor lelkész lett Szamoskrassón. Innen 1896 szeptemberében Debrecenbe ment a történelem akadémiai tanárának s egyszersmind a kollégiumi könyvtár igazgatójának. Majd 1914-ben egyetemi tanárnak neveztetett ki a gyakorlati teológia egyik tanszékére, melyről 1921-ben nyugdíjaztatott s azután vallástanító lelkész lett Debrecenben. 1900 októberében bölcsészetdoktorságot szerzett Kolozsvárt. 1914 őszétől 1921 őszéig egyházkerületi tanácsbíróságot viselt. Rendes tagja volt a →budapesti harmadik zsinatnak, az →ORLE-nak pedig 1907-től 1920-ig főtitkára. – Egyik szerkesztője volt az 1881–82. tanévben a debreceni hittanszaki önképző-társulat Közlönyének, szerkesztőtársa 1897 legnagyobb részében a →Debreceni Prot. Lapnak, melynek aztán 1905-től 1915-ig felelős szerkesztői tisztét vitte. Ezalatt is, máskor is igen sok cikke jelent meg benne. – Művei: Javaslat a belhivatalnoki fizetések egyöntetű rendezéséről és az ev. ref. egyházak anyagi megszervezéséről. (Debrecen, 1893.) Az egyházak és belhivatalnokok anyagi ügyeinek rendezéséről (Tiszántúli… egyházi értekezlet 1895. évi… jegyzőkönyve). (Hajdúszoboszló, 1897.) Szumer és Akkád. (Debrecen, 1897.) A civilisatio bölcsője. (Uo. 1900.) A városi nagy egyházak sorsa. (Db. Prot. Lap, 1901.). Kálvinista kis káté. (Debrecen, 1925.)