Felvinczi Sándor (Lécfalva, 1642. v. 1643. – Debrecen, 1686. márc. 29.) ref. esperes. Tanult Felvincen, Nagyenyeden, 1655 tájától Nagyváradon, 1659-től Debrecenben, majd Sárospatakon, hol 1665 szeptemberétől a következő év májusáig →seniori tisztet töltött be. Ekkor Kassára ment →rektornak, innen pedig két év elteltével külföldre, hol 1668. máj. 23-án a groningeni, 1669. júl. 22-én pedig a leideni egyetemre iratkozott be, melyen azonban már jóval előbb is tartott értekezést. 1670-ben visszatért Kassára korábbi hivatalába, amely mellett egy ideig lelkészi tisztet is folytatott helyettesként. Majdnem három év múlva, az üldözések beálltával elmenekülvén Kassáról, Debrecenben húzódott meg, ahonnan 1675 elején Zilahra választották meg lelkésznek. Itt 1677-ben →esperese lett a →szilágyi egyházmegyének, de már 1678 májusától Debrecenben lelkészkedett, hol 1683-ban az egyházkerület főjegyzővé, 1684-ben pedig a →debreceni egyházmegye esperessé választotta. – Művei: Absurditates condensationis rigorosae et replicationis. (Leiden, 1669.) Disputationum theol. absurditates papisticas… exhibentium V. partes. (Uo. 1669.) De ecclesia. (Uo. 1670.) A Jehova nevében a pestisről való rövid beszélgetés. (Debrecen, 1679.) A jó Istennek nevében lelki diadalomról való oktatás. (Uo. 1682.) Haeresiologia. (Uo. 1683.) Igaz özvegy (Gyászbeszéd özv. Isaah Péterné Csapó Borbála felett). (Uo. 1684.) – Gyászverset írt a →Nógrádi Mátyás (1681), →Mártonfalvi György (1681.) és →Köleséri Sámuel (1683.) halálára, üdvözlő verset →Drégelypalánki Jánoshoz (1682.), →Csuzi Cseh Jakabhoz (1680.), →Mártonfalvi Györgyhöz (1679.) és ennek „Szent história” (1681.) c. műve, valamint →Czeglédi Istvánnak „Sion vára” (1675.) c. műve mellé. A →Debreceni Kalocsa Jánostól és →Szőnyi Nagy Istvántól temetésén tartott beszédek, úgyszintén a halálára írt gyászversek (Hedera poetica) szintén megjelentek.