Felsőtrencséni ev. egyházmegye, a →biccsei kerületben, kezdettől fogva megvolt, de a →gyásztizedben megszűnt, s bár a Rákóczi-korszakban még egyszer újra szervezkedhetett, az ezt követő időben egy csomó egyháza megsemmisülvén, a XVIII. század közepe táján közös →egyházmegyébe kerültek nemcsak az összes Trencsén vármegyei egyházak, hanem még a nyitraiak is. Egy 1580-ban készült kánonos-könyv alapján, mely valószínűleg érvényben lehetett itt is, 1600-ban újjá alakította törvényeit (közölve Magyar Prot. Egyháztörténeti Adattár 1903, temérdek hibával) ez a zsolnai vagy biccsei néven is ismert egyházmegye, mely a rendes időkben állandóan több egyházból állott húsznál. – →Esperesei közül a következőkről tudunk: Schindler András zsolnatarnói l. (1570.), Quetonius János zsolnalitvai l. (1578.), Dropkinius Ferenc peredméri l. (1580.), Berger Péter biccsei l. (1583.), Husselius Albert biccsei l. 1594–1596, Mokrics Pál puhói l. 1596–1598, Nostitius János biccsei l. 1599–1607, Paulini Sámuel vágbesztercei l. 1608-tól. Láni Illés biccsei l. 1609–10, Paulini Sámuel vágbesztercei l. 1610-től, Kruspér István (I.) kiszucaújhelyi, budatini l. 1612-től (1635.), Intibus Márton ricsóváraljai l. 1640 k., Wislicenus János puhói l. 1650 k., Kruspér István (II.) kiszucaújhelyi l. 1654-ig, →Ladiver Illés zsolnai l. 1654-től (1671. máj.), Láni Illés kiszucaújhelyi l. 1706-tól (1707. ápr.).