Fejes István (Legenye, 1838. jan. 22. – Sátoraljaújhely, 1913. dec. l.) ref. püspök. Eleinte Ladamócon, 1847-től Sárospatakon tanult. A teol. tanfolyamot 1857-ben félbeszakítva, →rektornak ment Fehérgyarmatra. Innen két év múlva Pestre ment bevégezni a teológiát. Csakhamar ezután, 1860 áprilisában tanári állást foglalt el Hódmezővásárhelyen, 1865 októberében pedig lelkész lett Sátoraljaújhelyen, 1882 őszén gondnoka lett a →sárospataki kollégiumnak, 1888-ban egyszersmind tanácsbírája a →tiszáninneni egyházkerületnek, mely miután 1895 márciusától 1898 nyaráig →esperese volt a →felső-zempléni egyházmegyének, 1904-ben ismét tanácsbírájává, 1910 őszén pedig püspökévé választotta. Állandó tagja volt a →konventnek, s mint rendes tag vett részt mind a →debreceni, mind a →budapesti első és második zsinaton. Sokáig tevékeny munkásságot folytatott az egyetemes énekügyi bizottság elnöki székében. – Költői működést is fejtett ki, de egyházi művei jelentékenyebbek: →Kazinczy Ferenc mint a sátoraljaújhelyi ref. egyház főgondnoka (P. E. I. L. 1873.). Egyházi beszédek (2 k.). (Sátoraljaújhely, 1874–77.) Temetési beszédek. (Uo. 1876.) A sátoraljaújhelyi ev. ref. egyház története. (Uo. 1889.) A magyarországi ref. egyház →énekeskönyve megújításának programja. (Sárospatak, 1890.) Egyházpolitika prot. szempontból (Uo. 1892.) A prot. egyház feladata. (Budapest, 1894.) Tájékoztatás a sárospataki főiskoláról. (Sárospatak, 1905.) – továbbá azok a prédikációi, melyeket a →Magyarországi Prot. Egylet 1876-i kecskeméti közgyűlésének és a debreceni zsinatnak a megnyitásakor tartott. Számos cikke jelent meg egyházi lapokban, főleg a sárospatakiakban, úgyszintén egy teljes füzet éneke az általa szerkesztett „Előmunkálatok…” (6 f., 1890–99.) közt, melyek után 1901-ben egy „Gyűjteményt”-t, végül 1903-ban egy (próba-) Énekeskönyvet is közre bocsátott. A véglegesen megállapított új énekeskönyvben 18 eredeti és egy fordított éneke foglalt helyet, s ugyancsak ő volt szerzője az annak végén közlött imáknak.