Fábri Gergely (II.) (Balogrussó, 1718. márc. 6. – ?Eperjes, 1779. ápr. 4.) ev. püspök. Iskoláit Osgyánban és Késmárkon végezte, mely utóbbi helyen 1742 márciusában subrector lett. Külföldre menvén, 1744 őszén a jenai egyetemnek lépett a hallgatói közé. Miután itt 1747 novemberében „császári poéta laureatus” címet nyert, meglátogatta még a lipcsei, wittenbergi, hallei és erlangeni egyetemeket is, az utóbbi helyen egy egész évig időzvén. Hazájába visszatérte után 1749-től →rektor volt Eperjesen, hol 1767-ben szlovák lelkésznek választották. A →tiszai egyházkerület 1774 augusztusában püspökévé tette. – Művei: Considerationes rei scholasticae… in melius vertendae. (Bécs, 1773.) Őszinte intés a keresztyénekhez… kötelességeik teljesítése iránt (szlovákul). 1776. Latin verseket írt Késmárkról való távozása (1744.), Radvánszky György udvari tanácsosi kinevezése (1744.), Szirmay István névnapja (1744.), Goldberger Dávid halála (1746.), Fischer György halála (1748. és szlovák verset a Dessewffy Tamás halála (1773.) alkalmával.

Irodalom: Hörk József: Az ev. Tisza-kerület püspökei (1888.)