Fabó András (Losonc, 1810. márc. 10. – ?Agárd, 1874. márc. 18.) ev. lelkész. Losoncon kezdte tanulását. Ezt Pozsonyban befejezvén, eleinte nevelősködött, 1833-ban pedig losonci tanár, majd 1835-ben ősagárdi lelkész lett. Sokáig viselt egyházi tisztségeket, így egyházkerületi jegyző is volt. A Magyar Tud. Akadémia 1864-ben levelező tagjává választotta. – A hazai történelemnek, különösen egyházi vonatkozásban buzgó munkása volt. Ily irányú kisebb-nagyobb dolgozatait számos folyóiratban közölte (némelyiket Garádi álnévvel). Önállóan megjelent művei: Szent történelem tankönyve (Kurtz J. H. után). (Pest, 1859.) Monumenta evangelicorum aug. conf. in Hungaria historica (4 k.). (Uo. 1861–73.) →Beythe István életrajza. (Uo. 1866.) A magyar- és erdélyországi mind a két vallású evangelikusok okmánytára (I. k.). (Pest, 1869.) →Vitnyédy István levelei (2 k., Vitnyédy életrajzával). (Uo. 1871.) Az 1662-iki országgyűlés. (Uo. 1873.) Szerkesztette a „Vallásos elmélkedések protestánsok számára” (1861.) és „Rajzok a magyar protestantismus történelméből” (1868.) c. könyveket.