Fábián Mihály (Nagyberény, 1834. aug. 11. –?Felsőireg, 1913. febr. 22.) ref. lelkész. Tanult Gyönkön és Kecskeméten, ahonnan a teológia elvégzése után 1856 tavaszán →akadémiai rektornak ment Kopácsra. 1859-ben pesti tanítókáplán, majd laskói →káplán, 1861-ben őszödi, 1872-ben harkányi, 1890-ben felsőiregi lelkész lett. A →dunamelléki egyházkerület 1888-ban tanácsbírájának választotta. – Az egyházi lapok számos dolgozatát közölték. Nagyobb dolgozatai és külön megjelent művei: Halotti búcsúztatók (Másokkal együtt). (Eszék, 1858.) A szentföld (Plitt után). (Pest, 1860.) Vezérelvek a bibliai történetek… tanításában (Sp. Füz. 1862.). Szokratész jellem- életrajza (Uo. 1862.). A filioque-toldalék története (Uo. 1863.). Az örmények egyházi tekintetben (Uo. 1866.). Gusztáv Adolf életrajza. (Pécs, 1874.) Az Isten országa (Prédikációk Schweizer nyomán). (Uo. 1875.) Egyházi beszéd lelkészfelavatáskor. (Debrecen, 1877.)