Fábián Dániel (Gyulafehérvár, 1810. júl. 8. – Szilágycseh, 1894. máj. 7.) ref. lelkész. Miután Nagyenyeden bevégezte tanulmányait, 1832-ben kézdivásárhelyi tanító és másodpap, 1835 januárjában nagyenyedi lelkész lett. Innen ez év nyarán külföldre ment s a bécsi teol. intézetben gyarapította ismereteit. Onnan hazatérve folytatta hivatalát. Majd 1841-től székelyudvarhelyi →teol. tanár, 1844 novemberétől kézdivásárhelyi →elsőpap volt. 1848-ban országgyűlési képviselővé választatott. A szabadságharc után menekült, de nemsokára visszatért s 1852-től várfogságot szenvedett, amiből csak 1856 tavaszán szabadult ki. 1857 áprilisában aztán Szilágycsehbe választották lelkésznek s ott is halt meg. – Szépirodalmi dolgozatokat ifjú korában, politikaiakat a szabadságharc folyamán sokat írt, irodalmi munkássága azonban egyházi téren volt jelentékeny. Egyházi lapok számos cikkét közölték s ezenkívül a következő művei jelentek meg: Melyek azon eszközök, melyek által egy pap hivatalában fénylhetik (Beköszöntő beszéd). (Nagyenyed, 1835.) Egy jó fejedelem képe… (Prédikáció I. Ferenc születésnapján). (Uo. 1835.) (Az előbbivel.) Egyházi beszédek (I. f.). (Uo. 1840.) A fejlődő emberiség neveléséről gondoskodás szent tartozása (Prédikáció). (Brassó, 1845.) A ker. pap hivatása (Beköszöntő). (Kolozsvár, 1857.) A ker. imaház Istennek hajloka az emberek között (A désházi templom felszentelésekor). (Pest, 1858.) Mire kell a leánygyermeket az iskolában tanítani… (Prédikáció a szilágycsehi leányiskola megnyitásakor). (Kolozsvár, 1863.) Ünnepi, közönséges, vasárnapi és alkalmi imák… (Uo. 1869.) (II. kiad. Budapest, 1878.) Népszerű egyházi beszédek egy egész évre. (Pest, 1871.) Népszerű halotti beszédek (2 k.). (Budapest, 1877–78.) – továbbá Kovásznai Kováts Lajos (1836.) és Miksa Imréné Trauzner Mária (1838.) felett tartott beszéde. Gyászverset írt a gr. Bethlen Rozália halálára (1832.). Kéziratban is maradtak művei.