Érsekújvári Karai Orbán (?, ? – ?Csobaj, 1690.) ref. lelkész. Debrecenben tanult, ahol 1650. máj. 2-án →subscribált. Külföldre menvén, 1654 augusztusában Utrechtben, 1655. júl. 19-én Franekerben, ez évi szept. 3-án Groningenben lépett az egyetemi hallgatók sorába. Hazájába visszatérve, 1658-ban rozsályi pap lett, de már 1660-ban Aranyosmedgyesen, 1665 végén Szatmárnémetiben lelkészkedett. 1667-ben Csegöldre ment, ahol 1670 őszén még ott működött. 1675-ben Hajdúszoboszlóra választották meg s 1683 szeptemberében →esperesévé tette a →debreceni egyházmegye. De már 1684-ben tokaji, 1689-ben csobaji lelkészségre távozott. Az →abaújvár-tornai egyházmegyében jegyzői tisztet vitt. – Művei: Győző hitnek lakozása… (Debrecen, 1686.) Hogy az hit Isten munkája, de nem mindenkiben… (Uo. 1686.) Hitnek titka foglalása. (Uo. 1687.) Élő jó cselekedeteket szolgáltató hitről. (Uo. 1687.) Respondeált a „De officiis charitatis erga proximum peccantem” (1654.) tartott vitán. Gyászverset írt a →Nógrádi Mátyás (1681.), →Köleséri Sámuel (1683.) és →Felvinci Sándor (1686.) halálára.