Erdélyi János (Kiskapos, 1814. ápr. l. – Sárospatak, 1868. jan. 23.) ref. tanár. 1824-től Sárospatakon tanult, majd 1841-ben ügyvédi oklevelet szerzett, de még ezt megelőzőleg, 1839-ben a Magyar Tud. Akadémia rendes tagsága jutalmazta irodalmi működését. 1842-ben tagjává választotta a Kisfaludy-társaság is, amelyben azután titkári tisztet viselt. 1851-ben akadémiai tanár lett Sárospatakon, előbb a bölcsészet, 1863-tól a magyar irodalom tanszékén, ez utóbbival kapcsolatban a kollégiumi könyvtárnokságot is betöltvén. – Jeles költő és bölcsész volt, a legkitűnőbb magyar esztétikusok és kritikusok egyike. A prot. egyházi élet és oktatásügy, s közelebbről a →tiszáninneni egyházkerület és →sárospataki kollégium fejlesztésére lelkes és nagyszabású munkásságot fejtett ki. Meg is örökítették emlékét mind szülőháza falán, mind a sárospataki kollégium kertjében. Ő alapította és ismételten (1857–1858. és 1864–1865.) szerkesztette a →Sárospataki Füzeteket, melyekben számos dolgozatát közölte. Egyházi érdekű művei és nagyobb dolgozatai: Emlékbeszéd Bónis Pogány Karolina felett. (Sárospatak, 1856.) A hazai bölcsészet jelene. (Uo. 1857.) A hazai bölcsészet történelméhez (Sp. Füz. 1857. és 1859.). →Apáczai Csere János ismertetése (Uo. 1859.). →Somosi János életrajza és jellemzése (Uo. 1864.). A ref. énekeskönyv és énekügy (Uo. 1864.). A bölcsészet Magyarországon. (Budapest, 1885.) Kiadta „A sárospataki ref. főiskola háromszázados ünnepe” (1860.) c. emlékkönyvet, valamint →Szombathi Jánosnak „Historia scholae… sárospatakiensis” (1860.) c. művét és a „Halotti énekek” tárát (1852.).

Irodalom: Emődy Dániel: Emlékbeszéd E. J. felett (Sp. Füz. 1869.), Greguss Ágost: E. J. emlékezete (1869.), Deák Elek: E. J. (Abafi Figyelője, 1880.), Kun Pál: E. J. élete és művei (Magyar Philosophiai Szle, 1886.), Rácz Lajos: E. J. Sárospatakon (Sp. Ref. Lapok. 1913.), Minay Lajos: E. J. (1914.), Bartók György: E. J. gondolkozása (Erdélyi Múzeum, 1915.), Szinyei Gerzson emlékbeszéde szülőházánál (1894.).