Ambrózy (Ambrosius) György (Alsókubin, 1694. ápr. 18. – ?Csetnek, 1746. júl. 5.) ev. püspök. Alsókubinban tanult 1703-tól. Még Lestinán, 1712-től Késmárkon, 1714-től Debrecenben és Bihardiószegen, majd Berzétén, 1716-tól Eperjesen végezte iskoláit. Az utolsó helyen már 1716-ban egyúttal segédtanár lett. Innen külföldre ment, hol 1718. júl. 29-én a wittenbergi egyetemre iratkozott be. Hazájába sok veszedelem közt visszatérvén, 1721 augusztusában Necpálon →rektor, 1724 decemberében Verbócon lelkész lett. Az →ellenreformáció által 1733-ban elűzetvén egyházából, még ebben az évben Nagypetrősre választották meg egyik lelkésznek. 1738-tól Csetneken lelkészkedett s 1741 februárjában a →tiszai egyházkerület püspökévé tette. Mint ilyen, felélesztette az →egyházlátogatás intézményét s közreműködött a →dobsinai egyezség létrehozásában. – Művei, melyek az elsőn kívül mind szlovák nyelvűek: Nucleus veritatis. (Wittenberg. 1719.) Kisebb és nagyobb káté. 1738. A káté részletes magyarázata. 1738. Előkészület a halálra. 1742. (II. ed. Pozsony, 1778.). Luther kátéja egyes részeinek magyarázata. 1745. Az egész ev. keresztyén hitoktatásnak kedvelt magva. 1745. Betegek, haldoklók és aggok lelki üdülése. (Pozsony, 1791.) Mennyei vőlegény hangja. (Uo. 1791.) Elmélkedés az Úr imájáról. (Uo. 1791.) Segélyére volt →Krmann Dánielnek az →agenda és Biblia szlovákra fordításában s az előbbit előszóval ellátva, kiadásáról is gondoskodott (1734.). Respondens volt a „De causis turbarum” (1721.) tartott vitán. – Veje volt Krmann Dánielnek.