Alsózempléni ref. egyházmegye, a →tiszáninneni kerületben, 1799-ben szerveztetett három régi →egyházmegyének: a →zempléninek, az →abaújvár-tornainak és a →borsod-gömör-kishontinak azokból az egyházközségeiből, melyek Zemplén vármegyének alsó felében, főként a Bodrogközön, Hegyalján és Harangodon feküsznek. Hozzá tartozik még Szabolcs vármegyéből is ama néhány község, melyek ennek Zemplénnel határos részéből a Tisza jobb partján terülnek el. Az első világháború előtt 62 anyaegyháza volt, melyekből 1920-ban csak 51 maradt magyar területen, viszont ide csatoltatott a →felsőzempléni egyházmegyéből egyedül megmaradt sátoraljaújhelyi, mely azonban, miután 1938-ban visszakerültek az elszakítottak, ismét a felsőzemplénihez csatoltatott arra a pár évre. Jelentékenyebb múltú egyháza volt a majdnem összes hegyaljaiakon kívül a királyhelmeci. Espereseinek névsora a következő: Pálóczi György olaszliszkai l. 1799–1805, Tóth István olaszliszkai, megyaszói l. 1806–1829, Somossi István tállyai l. 1829–1843, →Somossi János sárospataki theol. tanár 1844–1855, →Hegedűs László sárospataki l. 1855–1868, Kőrössy István taktaharkányi l. (1866-tól h.) 1868–1879, Kopré Ferenc örösi, tiszaluci l. 1880–1894, Keresztury József semjéni l. 1895–1907, Bálint Dezső sárospataki l. 1908–1920, Bartha József vissi l. 1921–1923, Kiss Ernő sajóhidvégi, hernádnémeti, sátoraljaújhelyi l. 1923–1938, Janka Károly cigándi l. 1938–1940, Janka Péter nagyrozvágyi l. 1940–1952, amikor az egyházmegye eddigi alakjában megszűnt.