Döbrentei Lajos (Kemeneshőgyész, 1761. dec. 12. – ?Uraiújfalu, 1838.) ev. esperes. Tanult Gergelyiben, Nemesdömölkön, végül Pozsonyban hét évig. Ezután egy évig patvaristáskodott Pápán, de ekkor egyházi pályára lépett s 1784 elején Bakonyszentlászlón, 1785 őszén Somlószőlősön, 1799-ben Bobán lett lelkész. 1802. szept. 13-án →esperessé választotta a →kemenesaljai egyházmegye. 1817 táján eltávozott az →egyházmegye területéről uraiújfalusi papnak, s mint ilyent nemsokára a →középvasi egyházmegye tette →esperesévé. →Egyházkerületi főjegyzőséget is viselt. – Művei: azok a halotti beszédek, melyeket Radó József (1816.), Göndöc Ferenc (1830.) és özv. Ajkay Jánosné Takács Lídia (1832.) felett tartott. –

Az ő fia volt D. Gábor (1786–1851.), a maga idejében nagy irodalmi tekintély, sokoldalú munkásságú író, kinek egyházi vonatkozással is bír egy pár dolgozata.