Dombi Lajos (Szilágysámson, 1853. febr. 25. – ?Gyula, 1920. dec. 23.) ref. lelkész. A gimnáziumot Zilahon 1871-ben, a teológiát Debrecenben 1875-ben végezte. Ettől fogva →káplán volt 1877-ig, amikor Somkerékre ment lelkésznek. 1879-ben Kémeren, 1884 tavaszán Nagyváradon, 1889 tavaszán Gyulán lett lelkész. A →békésbánáti egyházmegye 1902 őszén →esperesnek választotta s e hivatalt 1913 tavaszáig töltötte be. – Művei: az egyházi lapokban közölt cikkein, számos versen és elbeszélésen kívül: Egyházi beszéd Nagyváradon… kibúcsúzása alkalmából. (Nagyvárad, 1889.) Beszéd a nagybecskereki templom megnyitása alkalmával. (Budapest, 1892.) Egyházi beszéd 1896. márc. 15. (Gyula, 1896.) Ima és emlékbeszéd 1898. márc. 15. (Uo. 1898.) Alkalmi beszéd (Uo. 1898.) Templomszentelési beszéd. (Uo. 1900.) Ima Szabó János esperes síremlék-leleplezési ünnepélyén. (Uo. 1903.) Felvilágosítás. (Uo. 1904.) Ünnepi beszéd reformáció- s Rákóczy-emlékünnepén. (Uo. 1905.) →Feyér Gyula életrajza és munkálkodása (Jónás Andrással). (Hosszúfalu, 1912.) →Garzó Gyula emlékezete. (Gyula, 1912.) Esketési beszéd a gyomai templom százados emlékünnepén (Másokkal együtt). (Mezőtúr, 1914.) Przemysl visszavételekor. (Gyula, 1915.) Esketési beszéd és ima. (Gyula, év n.) Fohász. (Uo. év n.) Október 6. (Uo. év n.) – továbbá a Miskolczy Mihály (1886.), Jancsovics Pál (1894.), Rácz János (1897.), Nuszbek Sándorné Balog Emmuska (1901.), Szabó János (1903.) és →Garzó Gyula (1912.) emlékezetét örökítő füzetei.