Debreceni egyetem ref. hittudományi kara, az 1914-ben felállított állami egyetem keretében jött létre, egyelőre hét tanszékkel, ami 1921-ben szaporíttatott ugyan eggyel, de az állam súlyossá vált pénzügyi helyzete a harmincas években nemcsak a további fejlesztésnek állotta útját, hanem ideiglenesen még tanszékapasztást is vont maga után. 1950-ig, tehát 36 év, vagyis fennállásának egész ideje alatt 20 tanár működött rajta, egy kivételével mindannyian hitvallásos szellemben: →Erdős József 1914–1928, →Sass Béla 1914–1928, →Ferenczy Gyula 1914–1921, →Zoványi Jenő 1914–1922, →Lencz Géza 1914–1932, →Kiss Ferenc 1914–1933, →Csánki Benjámin 1914–1938, →Varga Zsigmond, 1921–1943, →Pokoly József 1923–1930, →Csikesz Sándor 1923–1940, →Kállay Kálmán 1928–1950, →Erdős Károly 1929–1950, →Révész Imre 1930–1938, →Makkai Sándor, 1936–1950, →Vasady Béla 1934–1950, →Soós Béla 1942–1945, Czeglédy Sándor 1940–1950, →Török István 1941–1950, →Tóth Endre, 1947–1950, Pákozdy László 1945–1950. A doktoravatás joga 1917-ben, majd 1929-ben nyert szabályozást s díszdoktorokká a következő magyarok választattak: →Baltazár Dezső, gr. Degenfeld József, →Dicsőfi József, →Dóczi Imre, →Kovács Sándor, br. →Prónay Dezső, →Raffay Sándor, →Révész Kálmán, →Szeremlei Sámuel, →Szilassy Aladár, gr. →Tisza István, →Zoványi Jenő, Horthy Miklós, Csutoros Elek, →Nánássy Lajos, →Antal Géza, →Ravasz László, →Soltész Elemér, →Stráner Vilmos, →Payr Sándor, →S. Szabó József. Egyetemi magántanárokká habilitáltattak: →Erdős Károly, →Révész Imre, →Vasady Béla, →Soós Béla, →Zsíros József, →Török István, →Illyés Endre, →Tóth Endre, Koncz Sándor, Bodonhelyi József, →Miklós Ödön.