Deáki Filep Sámuel (Dés, 1713. – Kolozsvár, 1767. nyara.) ref. lelkész, az előbbinek bátyja. Kolozsvárt tanult, majd külföldre menvén, 1738. jún. 2-án Leidenben iratkozott be az egyetemre, de Utrechtben is időzött 1739-ban. Hazatérvén, 1740-től →káplánja, 1748-tól lelkésze volt a kolozsvári egyháznak. – Művei: Sokféle nyomorúságokkal teljes… (Gyászbeszéd özv. Fekete Sámuelné gr. Toldalagi Erzsébet felett).(Kolozsvár, 1758.) Ama jó és bölcs atyának… (Gyászbeszéd Kabos Ferenc felett). (Uo. 1759.) Az Istenhez közeljárókra… (Gyászbeszéd gr. Rhédei Zsigmond felett, 1758.). (Uo. 1760.) Az Isten szent akaratjában… (Gyászbeszéd gr. →Teleki Mihály felett, 1761.). (Uo. 1763.) A maga bűneiből… (Gyászbeszéd br. Kemény Simonné br. Wesselényi Polyxena felett). (Uo. 1765.) Valóságos izraelita… (Gyászbeszéd gr. Rhédei Pál felett). (Uo. 1765.) A maga világi harcát… (Gyászbeszéd gr. Teleki Lászlóné Rádai Eszter felett, 1764.). (Uo. 1766) Egy drága kövekkel tündöklő… (Gyászbeszéd gr. Teleki III. Sándor felett). (Nagyenyed, 1768.) Üdvözlő verset írt Szentpéteri Cseh Jónáshoz (1739.). – Veje volt Udvarhelyi Tölcséres Mihálynak, nagyapósa Méhes Sámuelnek.