Deák (vagy diák), lehet, hogy a „diakonus” szóból ered, de akkor idő folytán egészen más jelentést kapott. Általában = tanuló, mégpedig elsősorban latin (= deák) nyelvet tanuló, specialiter az erdélyi kollégiumokban a 18. és 19. században a →subscribált tanuló. A 16. században a trivialis iskola végzettje. A „literatus” (azaz iskolázott) szónak is ez a régebbi nyelvben a magyar kifejezése, onnan véve, hogy latin iskolát végzett az illető, de csak olyanok éltek vele, akiknek nem volt rendes hivataluk. „Jó deák” = latinul jól tudó később pedig „jó tanuló”.