Csokonai Vitéz Mihály (Debrecen, 1773. nov. 17. – Debrecen, 1805. jan. 28.) ref. vallású költő. Debrecenben tanult, 1788-ban lépvén a felsőbb osztályokba. A teológia elvégzése után 1794 tavaszától nem egészen egy évig →köztanítóságot viselt, amit azonban nem megfelelően töltött be, s 1795 júniusában ki is záratott a kollégiumból, mire az 1795–96. tanévben jogot hallgatott Sárospatakon. Ezután éveken át különböző helyeken tartózkodott több-kevesebb ideig, míg 1799 tavaszán helyettes tanár lett a csurgói gimnáziumban, de már az év végére lemondott állásáról. 1800 tavaszán aztán visszatért Debrecenbe, mely ettől fogva többszöri távolléttel ugyan, de állandó lakóhelye volt. – A legnagyobb magyar költők egyike, kinek több vallásos vonatkozású verse közül legkiválóbb „A lélek halhatatlanságáról” szóló tankölteménye (1940.).

Irodalom: Sárváry Pál: A debreceni kollégiumban 1794–5. történt vizsgálat jegyzőkönyve (Kisfaludy-társaság évlapjai, 1846., életrajzával), Kondor József: Cs. Somogyban (Csurgói ref. főgimnázium értesítője, 1888.), Kardos Albert: Cs. és Rousseau (Db. Prot. Lap, 1913.), Életrajza Szana Tamástól (1871.), Haraszti Gyulától (1880.); költeményeit legújabban és legteljesebben Gulyás József és Harsányi István adta ki (3 k., 1922–23.); debreceni pörének iratait Csürös Ferenc (ItK. 1905.) közölte s utána Nagy Sándor a kollégium történetében: Karácsony Sándor előszót írt fent említett verse kiadásához (1940.).