Csepregi Turkovics Ferenc (Kolozsvár, 1700. körül – Kolozsvár, 1758. máj. 24.) ref. tanár. Kolozsvárt végezte iskoláit, s 1717-től →köztanítóságot, 1720-tól →seniorságot viselt. Külföldre menvén, 1721. szept. 25-én lépett a franekeri egyetem hallgatói közé. 1726 szeptemberében indult haza s 1727 februárjában érkezett meg Kolozsvárra, hol 1728-ban a történet és nyelvészet tanárául alkalmazták, 1737-ben pedig a teológia tanszékére léptették elő. – Művei: De authentia selectiorum Cethibim… (2 r.). (Franeker, 1725.) (II. kiad. [Bremen, 1770.] egy dissertatio-gyűjteményben.) Halotti oratio… (Keczeli Istvánné Korda Borbála felett). (Kolozsvár, 1728.) Laudatio funebris in exequiis… Pauli comitis Teleki… (Uo. 1732.) Halotti oratio a koronáról (gr. Bánffy Györgyné gr. Torockai Ágnes felett). (Uo. 1733.) Tropaeum… sacrum (Latin gyászbeszéd br. Vitéz György felett). (Uo. 1734.) Peplum heroum… (Latin gyászbeszéd br. Wesselényi István felett). (Uo. 1734.) Georgius Uranius (Latin gyászbeszéd gr. Bánffy György felett). (Uo. 1736.) Férjének dicsősége… (Gyászbeszéd gr. Teleki Ádámné br. Wesselényi Zsuzsánna felett). (Uo. 1739.) Daniel nobilis (Latin gyászbeszéd Wass Dániel felett). (Uo. 1741.) Aetas aurea (Latin gyászbeszéd br. Kemény Sámuel felett). (Uo. 1746.) Pharus Dacica (Latin gyászbeszéd gr. Bethlen Ádám felett). (Uo. 1749.) Lucerna perennis (Latin gyászbeszéd gr. Teleki Mihály felett). (Uo. 1749.) Üdvözlő verset írt Rimaszombati Sámuelhez (1724.) és Verestói Györgyhöz (1725.), gyászverset a Szathmárnémethi Sámuel (1717.) és Coetier G. (1723.) halálára. Sajtó alá rendezte a Vitringa Aphorismáit (1737.), amiért azonban sok háborgatásban volt része. Egy levelét 1735-ben közrebocsátotta Venema franekeri professzor.

Irodalom: Török István: A kolozsvári ev. ref. kollégium története (1905.)