Csengeri K. István (?Csenger, 1628. – Nagyenyed, 1671. jún. 15.) ref. tanár. Gyulafehérvárt végzett tanulása után külföldre ment, hol 1653. aug. 11-én a leideni, 1654. jún. 2-án a franekeri egyetemre iratkozott be, de innen nemsokára visszatért amarra. 1655 júniusa után csakhamar hazajővén, Désen foglalt el lelkészi állást s itt már 1656. jún. 21-én →esperes lett. 1658 első felében Kolozsvárra ment lelkésznek, de már 1659-től udvari papságot viselt Barcsay Ákos, majd Kemény János fejedelmek mellett. Azután fogarasi pap volt, míg 1668 nyarán tanárnak vitték Nagyenyedre, hol rövidesen lelkészi tiszttel is megbízták, 1670 táján pedig esperesének választotta a →nagyenyedi egyházmegye. – A →cartesianus-coccejanusok közé tartozott, ki némely egyházi szokások átalakítását nemcsak élőszóval, zsinaton sürgette, hanem kéziratban maradt „Politia ecclesiastica” c. munkájával is. Megjelent műve: De necessaria supremae seu unius cum Patre, D. N. Jesu Christi deitatis ad salutem aeternam utilitate. (Leiden, 1654.) Barcsay védelmére tollat fogott Váraljai Lőrinc ellenében. – Respondens volt a „De potentia scripturae quoad docendam veritatem” (1654.) és a „De usu rationis humanae in theologia ac quaestionibus fidei” (1654.) tartott vitában. – Üdvözlő verset írt Egrespataki C. Andráshoz (1654. és 1655.).