Csécsi (Tsétsi) János ifj. (Gönc, 1689. jún. 11. Sárospatak, 1769. jún. I.) ref. tanár, az előbbinek fia. Kassán és Sárospatakon tanult, hol 1707-től →köztanítóságot viselt. Külföldre menvén, már 1709 augusztusában Utrechtbe érkezett, de csak 1710 júliusában iratkozott be az egyetemre, majd 1711 júliusától pedig a franekeri egyetemnek volt hallgatója. Sok más egyetemen is megfordult, sőt Angliába is átlátogatott, míg aztán 1712 októberében visszakerült Sárospatakra. Itt a következő év elején tanár lett. Állandó viszályban élt, előbb tiszttársával. Füleki Jánossal, és főként Azari Nagy István lelkésszel, később 1719-től működő tiszttársával, Nagymihályi Szomoló Gergellyel, ami az ifjúságot is két pártra szakítván, annyira elfajult, hogy a Cs. pártja 1722. dec. 11-én Nagymihályit híveivel együtt kiverte az iskolából. A zavargások azután is ki-kitörtek, míg végre királyi felhatalmazásra a kollégium főgondnoka, →Patay Sámuel 1734. márc. 13-án mindkét tanárt elmozdította hivatalától. Cs. azontúl is Sárospatakon lakott, magányában sem hagyva fel a tudományos munkássággal. – Művei: Oratio de maximo hujus seculi vitio, calumnia. (Lőcse, 1719.) Oratio secularis altero reformationis jubilaeo habita. (Zürich, 1720.). (Ez ellen polemizált Szerdahelyi Gábor „Religio salvifica…” c. 1722-ben megjelent könyvében.) Aphorismi, in quibus antiquitates veterum hebraeorum brevissime exhibentur. (Bern, 1726.) Magyar előszót írt a Juellus apologiájának Tussai János által készített magyar fordítása elé (1748.), latin krónikáját a Rákóczi szabadságharcának 1709-ig való eseményeiről Thaly Kálmán tette közzé (1875.), az általa írt földrajzot Vecsei Pap István magyarra fordítva saját neve alatt adta ki (1757.). Az ő átdolgozásában jelent meg az apokrifusoknak egy 1716. évi kiadása. Megírta atyja életrajzát (ItK. 1904.), valamint a sárospataki kollégium „Registrum historicum”-át, s ezeken kívül is számos történeti és teol. tárgyú műve maradt kéziratban, így tizedik oratioja „de anima seu mente humana” (1733. júl. 16.). Respondens volt az ószövetségi egyháztörténet elemeiről (1710.) tartott viták egyikén. – Nagyapja volt →Rozgonyi Józsefnek.

Irodalom: Horváth Cyrill: A Csécsi-világból (1905.), Uő.: A Csécsi-világ Patakon (1908.), Uő.: Cs. J. életéhez (Sp. Füz. 1905.).