Csánki Benjámin (Füzesgyarmat, 1868. jan. 3. – Debrecen, 1943. júl. 5.) ref. vallású egyetemi tanár. Füzesgyarmaton kezdte iskoláit, azután Debrecenben tanult, hol a gimnáziumot 1886-ban, a teológiát 1890-ben végezte. Ettől fogva →káplánkodott, míg 1896 decemberében tiszafüredi, 1904 tavaszán szeghalmi lelkész lett. 1914 augusztusában a debreceni egyetem vallástörténeti tanszékére neveztetett ki, melyről 1918-ban az erkölcstanira lépett át. 1938-ban nyugalomba lépett. – Művei: Emlékbeszéd Kossuth Lajos temetésekor. (Debrecen, 1894.) Templomi beszédek. (Karcag, 1896.) Beköszöntő egyházi beszéd, elő- és utóimádság (Tiszafüreden), (Uo. 1897.) Imádság a magyar szabadságharc vértanúinak félszázados emlékünnepélyére. (Debrecen, 1899.) Állam, egyház, iskola, teendőink. (Uo. 1899.) Néhány szó a tiszafüredi ref. egyház szellemi, erkölcsi, anyagi viszonyairól és jövendőjéről. (Uo. 1899.) Emlékirat… a szeghalmi ref. egyház toronygombjának feltétele alkalmával. (Gyoma, 1910.) Egyházi beszéd… Mezőtúron a Kalvineum javára. (Debrecen, 1912.) Felfogásom zsoltáraink átdolgozásáról (Lelkészegyesület, 1912.). Az emberi nem küzdelme és Krisztus megkísértetése. (Debrecen, 1913.) A reformáció hatása a tudományra (Prot. Szle, 1917.). Arany erkölcsi világfelfogása („Emlékfüzet…”-ben). (Debrecen, 1917.) A ker. erkölcstan történelmi háttere, fejlődése és problémái (Theol. Értesítő, 1919.). A spiritismus a vallás szempontjából. (Budapest, 1922.) Sass Béla emlékezete. (Debrecen, 1929.) →Tisza István és korunk veszélyei. (Uo. 1930.) Rectori értekezések, beszédek és kezdeményezések. (Uo. 1931.) Kálvin praedestinatio-tana (A „Kálvin és a kálvinizmus” c. könyvben). (Uo. 1936.) – továbbá Lipcsey Andorné (1904.), Lipcsey Pálné (1905.), Pásztor Béla (1905.) és Lipcsey Józsefné (1908.) felett tartott imái és beszédei. – Apósa →Kállay Kálmánnak.