Alsóbaranya-bács-szlavóniai ref. egyházmegye, a →dunamelléki kerületben. Eredetileg Baranya és Tolna vármegye keleti részén terült el, de az utóbbiba tartozó egyházai valószínűleg →Sztárainak e vidékről távozta után különváltak. E megmaradt rész kezdettől fogva a 17. század folyamán is többnyire →veresmartinak vagy →mohácsinak neveztetett. 1705-ben a szlavóniai egyházak, melyek addig a →pozsegai vagy →valpói egyházmegyét alkották, szintén beleolvadtak s ettől fogva fordult elő rendszerint →alsóbaranyai néven a kiterjedésre nézve megnagyobbodott, de a sok üldözés folytán és a harcok pusztítása közben minden más tekintetben meggyöngült egyházmegye, mely 1714-től a →baranyait is magába ölelő →alsódunamelléki egyházkerülethez tartozott. A →türelmességi rendelet folytán alakult bácsbodrog-vármegyei egyházközségek, melyek kezdetben a →kecskeméti egyházmegyébe voltak beosztva, szám szerint kilencen, 1802-ben hasonlóan ide csatoltattak s innen lett a neve alsóbaranya-bácsi, mikor pedig Szlavóniának vele érintkező részében lassanként újra több anyaegyház keletkezett, alsóbaranya-bács-szlavóniai nevet kapott. Az első világháború előtt 37 anyaegyházból állott, melyekből 13 Baranya, 13 Bács. 8 Szerém, 3 pedig Verőce vármegyében volt. A rövididei visszacsatoltságtól eltekintve most már 1920 óta csak négy van közülük magyar területen: a bajai, mely a →kecskeméti egyházmegyéhez csatoltatott, a babarci, a kölkedi és a mohácsi, melyek jelenleg a →felsőbaranyai egyházmegyéhez tartoznak (*1952 előtti állapot! L. S.) Nevezetesebb múltú egyházközségei a hercegszőlősi, laskói és vörösmarti. Esperesei névsorából a következők ismeretesek: →Sztárai Mihály laskói, ismeretlen helyi, tolnai l. (1551.) kb. 1560-ig. →Veresmarti Illés hercegszőlősi l. (1566.) 1589-ig, →Tolnai Fabricius Bálint 1589-től, Laskói Lőrinc hercegszőlősi l. (1608.) 1613-ig, Laskói János vörösmarti l. 1613–1629, Petri Szücs György laskói, vörösmarti l. 1629–1645. Halasi Bálint laskói l. 1645-től, Szanki János vörösmarti l. (1657.), Veresmarti K. István kopácsi l. 1665–1678, Veresmarti János vörösmarti l. 1678-tól (1683. márc.), Decsi András mohácsi l. Igmándi Sámuel csuzai l. (áttért katolikusnak), Gyimóti István vörösmarti l. 1699–1705. Keszi István sepsei, hercegszőlősi l. (1731. jan.) (1751.), Banai István mohácsi l. (1754. jan.) (1773.), Dömény József rétfalusi, vörösmarti l. (1778.) 1782-ig, Váradi Mihály sepsei l. 1783-tól (1785.), Peleskei János vörösmarti, sepsei l. (1791.) (1795.), Rácz Mihály karancsi l., Végh József laskói l. (1817. júl.), Kertvéllesi Pál bácsfeketehegyi l. 1821–1834. Boldizsár Imre mohácsi l. 1835–1838, Rácz Péter csuzai l. 1839–1860, Boldizsár Imre (II.) sepsei l. 1860–1865, Gózon Zsigmond újszivaci l. 1866–1867, Vinczy Ferenc béllyei l. 1867–1872, Kármán Pál torzsai l. 1872–1887, Tóth János karancsi l. 1887–1892, Szabó Péter pirosi l. 1893–1915. Tóth Sándor bácsfeketehegyi l. 1915–1920.