Czeglédi P. István (?, 1619. nov. 19. – Nagyszombat, 1671. jún. 5.) ref. lelkész. Tanult Nagyváradon, Debrecenben, hol 1630. jún. 5-én →subscribált, és Sárospatakon 1640 szeptemberétől. Innen 1642-ben Sátoraljaújhelyre ment →rektornak, 1644. ápr. 27-én pedig külföldi útra indult. Ez évi jún. 15-én Franekerben, később Utrechtben, majd nov. 23-án Leidenben iratkozott be egyetemi hallgatónak, míg 1645. aug. 14-től Deventerben időzött. 1647-ben visszatérvén hazájába, rektor lett Kassán, de már 1648-ban lelkészi állást foglalt el Tállyán. Innen 1651 végén Beregszászra, 1653 tavaszán Kassára ment papnak. Itt templomot építtetett, magasabb fokú iskolát szervezett és itt folytatta nagyarányú irodalmi működését, melynek polémikus jellege felbőszíté ellene a róm. kat. papokat és a klerikális urakat egyaránt. Őellene egy Beke Pál nevű jezsuita már 1653-ban írt egy pasquillust, melyre hogy válaszolt volna, nem tudjuk. Küzdenie kellett az evangélikusokkal is, akik akkor még nem jöttek rá, hogy mennyire egymásra van utalva a két felekezet. 1670 elejétől kezdődött a róm. katolikusok részéről a teljes megrontására irányuló harc. Vagyonát elharácsolták, őt magát megkínozták és fogságra vetették, végül 1671. máj. 27-én Pozsonyba idézték a →delegatum judicium elé. Súlyos betegen indult útnak az elgyötört ember, de annak végső pontját nem érte el élve: Nagyszombat határában jún. 5-én meghalt, s két nappal később temették Pozsonyban. – Szerencsétlen halála a mérgezés gyanúját költé fel kortársaiban. – Művei: De sacrae coenae parte unica. (Leiden, 1645.) Egy katholikus embernek egy kálvinista emberrel való beszélgetése. (Hely n. 1659.) Siralmas zarándoki járásból… érkezett Malach doktornak… Melach barátjával való pajtársi szóbeszéde. (Sárospatak, 1659.) A megtért bűnösnek a lelki harcban való bajvívásáról írt könyvnek első része (Név n.) (Kassa, 1659.) (Második része is kinyomatott 1666 előtt, de elsikkadt a nyomdából.) Az országok romlásáról írott könyvnek első része. (Uo. 1659.) (Második része nem jelent meg.) Ama ritka példájú… (Gyászbeszéd II. Rákóczy György felett.) (Kassa, 1661.) (Vitairat a megigazulásról) 1662-ig. A jó emlékezetű… (Gyászbeszéd Udvarhelyi György felett.) (Kassa, 1662.) Barátsági dorgálás (Név n. Uo. 1663.) Idős Noé becsületét oltalmazó Jáfetke. (Brassó, 1664.) A szó Jákób szava, de a kezek Ézsaué. (Kassa, 1664.) Ezékiel felesége… (Gyászbeszéd Kátai Ferencné Szabó Dorkó felett.) (Uo. 1666.) Egy veres tromfosdit játszó sandal barátomnak megpiricskeltetése (Név n., Hely n. 1666.) Redivivus Jáfetke (Név n., Kassa, 1669.) Énóknak Istennel való mindennapi járása… (Gyászbeszéd gr. Rhédei Ferenc felett.) (Sárospatak, 1669.) Az Úr frigyszekrénye előtt Dágon ledűlése (Gorup Ferenc ellen I–II. rész.). (Kolozsvár, 1670.) (Előszó gyanánt →Apafi Mihály 1663. évi érsekújvári útjának leírása, mely az Új Magyar Múzeum 1859–60. évi folyamában is ki van adva.) Már minden épületivel… elkészült Sion vára. (Nyomatása Sárospatakon kezdődött és Kolozsvárt végződött 1671–75.) (Kiadta mostohafia, id. →Köleséri Sámuel és Apafi Mihály költségén.) Írt még több művet, de nem láttak napvilágot. A szenvedéseit, halála körülményeit rajzoló verses munka, mely először Lőcsén 1710-ben jelent meg, azóta többször kiadatott, legújabban Thaly Kálmán „Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez” c. gyűjteménye I. kötetében.

Irodalom: Révész Kálmán: Cz. I. származása (Emlékkönyv a Magyar Prot. Irodalmi Társaság első vándorgyűléséről, 1897.), M. Nagy István: Cz. I. polémikus író a 17. században (1899.), Zoványi Jenő: Sámbár Mátyás és Kis Imre hitvitái s az ezekkel egyidejű hitvitázó művek (Theol. Szle, 1925.), Samu János: Cz. I. (Budapesti ref. főgimnázium értesítője, 1903.).