Cordatus Konrád (Weisskirchen, [Morvaország], 1475 v. 1476. – Stendal, 1546. tavasza) magyarországi reformátor. Bécsben tanult, hol 1505-ben pappá szentelték. Innen Ferrarába ment, hol licentiatusságot kapott. Rómában is járt. Azután Magyarországra került, hol 1510-ben kétszáz arany fizetéssel díjazott állásra tett szert. A reformáció körmöcbányai papságban találta s e minőségében buzgón terjesztette azt. 1523-ban udvari papja lett →Mária királynénak. 1524-ben ez állását a pápa és a bíbornokok ellen az év nyarán az udvarnál tartott prédikációja miatt el kellett hagynia. Ezután Wittenbergbe ment, hol jún. 19-én beiratkozott az egyetemre. Azonban csakhamar Felső-Magyarországra ment s ott – főként Körmöcbányán, Besztercebányán és Zólyomban – Kresling Jánossal együtt a reformáció szellemében prédikálgatott. A besztercebányai pápás plébános följelentésére 1525 tavaszán börtönbe kerültek s csak 1526 februárjában szabadultak ki. C. ekkor előbb Ausztriába, majd Wittenbergbe ment, honnan ez év közepén Nürnbergbe hívták tanárnak, onnan pedig pár hónap múlva Liegnitzbe az e tájt alapított akadémiához szintén tanárnak. 1527 áprilisában visszatért Magyarországra, itt azonban nem bírt álláshoz jutni. Minthogy Mária királyné azzal biztatta, hogy visszafogadja papjának, egy ideig erre várt Joachimsthalban. Miután azonban csalatkozott reményében, Luther hívására 1528 márciusában Wittenbergbe utazott, s 1529 tavaszától Zwickauban másodpap, 1531-től Niemeckben, 1537-től Eislebenben lelkész volt. 1539-ben teol. doktorrá lett s kevéssel utóbb Luther oldalán Brandenburgban terjesztette a reformációt. Később →esperesi állást foglalt el Stendalban. – Indulatos ember volt, ki Melanchthont és Crucigert sem kímélte. – Művei: Ursach, warum Ungarn verstöret ist und jetz Oesterreich bekrieget wirt (1529.), Tagebuch über Dr. Martin Luther (1885.).

Irodalom: Pokoly József: C. Konrádról (P. E. I. L., 1892.), Payr Sándor: C. K. budai pap, Luther jó barátja (1928.), Uő.: C. K. könyvecskéje Magyarország és Ausztria romlásáról (Ösvény, 1928.).