Chalupka János (Felsőmicsinye, 1791. okt. 28. – ?, 1871. júl. 15.) ev. lelkész, az előbbinek fia. Tanult Zólyomlipcsén, Breznóbányán, Osgyánban, Lőcsén, Eperjesen, Sárospatakon. Külföldre menvén, 1816. ápr. 26-án a jenai, majd a hallei egyetemre iratkozott be. Hazatérve, 1817-től osgyáni →rektor, 1818-tól késmárki tanár, 1824-től breznóbányai lelkész volt. 1850-ben →esperessé választotta a →zólyomi egyházmegye, de hamarosan administratora lett a →bányai kerületnek. Ez utóbbi minőségben még ez évben a →dunáninneni egyházkerületbe neveztetett ki de 1860-ban megszűnt ebbeli hivatala. – Sokoldalú írói működést folytatott több nyelven. Leginkább szlovák nyelvű szatirikus színműveivel tett szert hírre, de az egyházi irodalom mezején is szorgalmasan dolgozott. Ily irányú munkái: Duodecim orationes scholasticae. (Lőcse, 1826.) Rede bey der feyerlichen Einweihung des neu-erwählten Superintendenten J. Seberini. 1834. Schreiben des Grafen Carl Zay… an die Professoren zu Leutschau (Név n.). (Lipcse, 1841.) Vasárnapi és ünnepi prédikációk (Szlovákul). (Pest, 1846.) Geschichte der Generalsynoden bei der evangelischen Confessionen in Ungarn („CLVI” jellel). (Jena, 1858.)