Budapesti ref. teol. akadémia annak a mozgalomnak lett a célt nem egészen elérő eredménye, mely a 19. század harmincas éveinek legvégén indult meg egy közös prot. főiskolának Pesten való felállítása iránt. Ennek szervezetére, tanrendjére stb. pályázatot tűztek ki a →Fáy András „Javaslat…”-a nyomán; s a szép sikerű pályázat jutalmazott műveit 1843-ban adták ki. Ám a közbejött országos események miatt csupán annyi eredménye lett az egésznek, hogy a kecskeméti egyházzal folytatott hosszú és keserű harc után a →dunamelléki ref egyházkerület 1855-ben →teol. akadémiát állított Pesten. Ennek tanárai és növendékei közt 1865-ig egyaránt voltak reformátusok és evangélikusok, mivel ez időben a →bányai ev. egyházkerület, melynek nem volt magának teol. intézete, szintén részt vett az intézet fenntartásában. Megvették számára 1861-ben közadakozásból a nagybecsű →Ráday-könyvtárat s ezt az 1863-ban emelt új épületben helyezték el, melyből 1912-ben ismét más helyiségbe költözött az intézet. 1867-ig változó számú, többnyire négy, ettől fogva tíz évig csak három rendes tanár működött benne, ekkor aztán négyre, 1885-ben már voltaképpen betöltöttekkel egyszerre hatra szaporították a tanszékek számát, melyekhez 1925–1932-ben és 1953–1956-ban hetedik is járult.

Irodalom: Szőts Farkas: A budapesti ev. ref. theol. akadémia múltja és jelene (1896.), A b. r. t. a. története 1855–1955.