Budapesti ev. zsinatok

Az első szűkebb magyarországi ev. egyház alkotmányozó zsinata volt, melyről az erdélyi szász egyházkerület a hozzá intézett testvéri meghívás dacára is elmaradt. Régóta érezte szükségét az ev. egyház az általánosan kötelező, törvénybe iktatott egyházi alkotmánynak, mely erőt adjon neki úgy kifelé, mint befelé. Hosszas készülődések után az 1791. évi pesti zsinat százéves fordulóján végre is a megvalósulás küszöbére lépett a régóta ápolt terv, amennyiben 1891. dec. 5-én összeült a zsinat. Tisztikarának és a szakbizottságoknak megválasztása után azonban az ügyek behatóbb megfontolása céljából már dec. 11-én elhalasztá tárgyalásait s csak 1892. máj. 4-én gyűlt ismét össze, amikor aztán e hónap 27-ig és jún. 10–11-én tartott ülésein letárgyalta az egyház egész belső életére vonatkozó törvényjavaslatokat. Miután a királyi szentesítés végett fölterjesztett egyházi törvényekből három pontot kifogásolt a kormány, az 1893. febr. 7–11-én tartott harmadik ülésszaknak e pontok módosítása képezte az első munkáját. Azután a reformátusokkal közös ügyek foglalkoztatták a zsinatot, melynek negyedik ülésszaka (máj. 4–6.) a márc. 18-án szentesített törvényeinek életbeléptetése iránt tette meg az előzetes lépéseket, míg ötödik ülésszaka (1894. jún. 7–10.) újra rendezte a négy egyházkerület területét, arányosítás céljából is, de főleg abból a szempontból, hogy megtörje a pánszlávizmus erejét. E végett a →fejér–komáromi egyházmegyét a →dunántúliból, a →barsit, →hontit, →nógrádit a →bányaiból a →dunáninnenibe, a →dunáninneniből az →árvait, liptóit a →tiszaiba, a →túrócit a →bányaiba helyezte át, ez utolsónak esetében még a területi egybefüggést is figyelmen kívül hagyva, amennyiben a nógrádi elcsatolása folytán a túróci és a →zólyomi nem képezett egy testet a bányai kerület többi részével. Ez az ülésszak kimondá még elvileg egy nyugdíjintézet felállítását. A hatodik és egyszersmind utolsó ülésszak (1894. nov. 6–7.) tudomásul vette az előbbi ülésszakon hozott törvényeinek szentesítését és intézkedett teljes új törvénykönyvének kinyomatása iránt. A zsinatnak úgy tanácskozásait, mint határozatait egyfelől valódi protestáns, másfelől igaz hazafias szellem lengte át. Ennek tulajdonítható, hogy az egyház kormányzásában a zsinatpresbiteri rendszer alapjára helyezkedett, az egyház életébe befészkelődött pánszlávizmust pedig kánoni vétségnek minősíté, amellett, hogy gyökeresen iparkodott a hatalmát megtörni. Megalkotta a zsinat az országos közalapot is, melyre mindjárt elhatározása után tekintélyes alapítványokat tettek. A zsinat elnökei voltak: →Karsay Sándor püspök és Péchy Tamás kerületi felügyelő, alelnökei pedig: →Zelenka Pál püspök és Fabiny Teofil kerületi felügyelő.

Irodalom: Thébusz János: A magyarországi ág. h. ev. egyház 1891–4-iki országos zsinatának története (1895.).

A második 1913. dec. 9–12-én tartotta első ülésszakát, mely ügyrendjének megállapítása és a bizottságok megválasztása után azzal a reménnyel oszlott szét, hogy 1914 októberében ismét összeülve letárgyalja a céljául kitűzött törvényrevíziót, amire idejében elkészültek az előmunkálatok. De a világháború kitörése véget vetett e reménykedésnek s a zsinat három évre szóló mandátumának lejártára való tekintettel 1916. okt. 4-én csupán azért jött össze még egy ülésre, hogy kimondja feloszlását. Elnökei voltak: →Baltik Frigyes püspök és br. →Prónay Dezső →egyetemes felügyelő, alelnökei: →Gyurátz Ferenc püspök és Szentiványi Árpád kerületi felügyelő.

A harmadik 1934. nov. 10-re volt egybehíva s első ülésszakán mindössze annyit végzett, hogy zsinati képviseletet adott a soproni hittudományi karnak s azonkívül a zsinatnak önmaga által választandó tizenkét taggal való kiegészítését határozta el. Második ülésszaka 1936. okt. 28-án tartott egyetlen üléséből állott, mely megválasztotta a tizenkét tagot. Harmadik ülésszaka ugyanez évi nov. 10-én nyílt meg s 21-ig azután meg dec. 7–10-én tartott, s legfontosabb ténykedése a reformátusok nyomán egy hitvallási declaratio volt, mellyel a Formula Concordiae-t is magában foglaló Concordia-könyvet fogadta el irányadónak a magyar ev. egyház-egyetemre. Letárgyalta az összes törvényjavaslatokat, melyekkel számos módosítást ejtett a régi törvényeken. Legfontosabb közülük a közgyűlésnél szűkebb körű presbyteriumoknak mindenik fokon való életbeléptetése, valamint az egyháztagok fegyelmezésére az egyházközségi bíróságok szervezése. A belhivatalnokok helyzetét több irányban korlátokkal vette körül, úgy hogy p. o. még házasodásukat is püspöki engedélytől tette függővé. A negyedik ülésszakon (1937. márc. 11–12.) harmadik olvasásban elfogadta az összes törvényjavaslatokat s elhatározta szentesítésre való fölterjesztésüket. Az ötödiken (1937. okt. 12.) végrehajtotta rajtuk a kormány által kívánt módosításokat, a hatodikon (1937. nov. 9.) kihirdettettek a megerősített új törvények s megtétettek az életbe léptetésükhöz szükséges intézkedések. A zsinat elnökei voltak: →Geduly Henrik püspök és br. Radvánszky Albert →egyetemes felügyelő: amannak halála után →Kapy Béla püspök.