Budai B. István (?, ? – Debrecen, 1680. szept.) ref. lelkész, erdélyi születésű, Sárospatakon tanult, s itt 1648 júliusában kezdte a felsőbb osztályokat. Majd →rektor lett Olaszliszkán, honnan külföldre menvén, 1653. jún. 8-án Franekerben s még ebben a hónapban Utrechtben iratkozott be egyetemi hallgatónak. Miután még 1654. aug. 30-tól a groningeni egyetemen is gyarapította ismereteit, átment Angliába is s ott 1655 júliusában magisterséget szerzett Oxfordban. Még ez évben visszatérvén hazájába, Debrecenben foglalta el az egyik rektori állást, honnan 1657 közepe és 1659 közepe között Derecskére választatott lelkésznek. Azonban már 1661-ben tállyai másodpap lett; innen elűzetvén, Erdélybe menekült s 1675 elejétől Apafi mellett működött, míg visszamehetett egyházába. 1679 tavaszától Debrecenben lelkészkedett. – Művei: Responsio ad ea, quae… Andreas Horvát… in disputatione de omnipraesentia carnis Christi contra reformatos concinnata… edisseruit. (Sárospatak, 1651.) De quantitate. (Utrecht, 1653.) A „De eucharistia et de adiaphoris” (1653. vagy 1654.) tartott többrendbeli vitán respondens volt.