Bucsay Mihály (Tarcal, 1912. júl. 8. –) ref. tanár. Az elemi iskoláit Budaörsön és Kecskeméten, a gimnáziumot 1922–27-ben Sátoraljaújhelyen, 1927–30-ban Hajdúböszörményben végezte. Teológiát 1930–31-ben Sárospatakon, 1931–32-ben Debrecenben, ettől fogva három szemesztert Halléban hallgatott. Ezután Debrecenben az egyetemi könyvtárban gyakornok volt s 1935 tavaszán bölcsészetdoktorságot szerzett. Miután ez év őszétől fél évet Lipcsében és Berlinben töltött, →káplán lett Ókécskén, ahonnan újból külföldre menvén, negyedévig Párizsban, háromnegyedig Strassburgban folytatta tanulmányait. 1938-tól két évig a magyar és délkelet-európai egyházi kutatóállomás vezetője volt Halléban, hol előadta a magyar reformáció történetét. 1940 tavaszán Olaszországban könyvtári tanulmányokat végzett, ez év őszén pedig kőbányai káplán lett. 1942-ben teol. magántanári képesítést szerzett Sárospatakon, 1944-ben teol. doktorságot Debrecenben, 1949-ben egyetemi magántanárságot ugyanott. 1941-től Budapesten vallástanár, 1945-től egy évig óraadó, 1948-tól helyettes →teol. tanár volt, míg 1956-ban rendes tanár lett, egyszersmind lelkésze a német egyháznak. Bölcsészeti tárgyú értekezések mellett a következő egyházi érdekű művei vannak: Pfarrerausbildung im reformierten Ungarn. (Lipcse, 1936.) Die Lehre vom Heiligen Abendmahl in der ungarischen Reformation helvetischer Richtung. (Stuttgart, 1939.) Der Einfluss der völkischen Eigenart und des völkischen Kulturstandes auf die Konfessionsbildung in der Reformationsgeschichte Ungarns. (Lipcse, 1940.) Régi magyar könyvek a hallei magyar könyvtárban. (Budapest, 1941.) Jelentés a hallei egyetemi magyar és délkeleteurópai egyházi kutató-állomás működésének első szakaszáról. (Uo. 1941.) →Szemián Mihály tanulmányútja 1770–74-ben. (Uo. 1942.) A kantianizmus válsága. (Uo. 1942.) A reformátorok úrvacsora vitái. (Uo. 1942.) Belényesi Gergely, Kálvin magyar tanítványa (Egyháztörténet, 1944.) →Szegedi Gergely debreceni reformátor, a kálvini irány úttörője hazánkban. 1945. A magyar ref. egyház története (Másokkal együtt). (Budapest, 1949.)