Brassói magyar ev. egyházmegye, 1886. márc. 25-én alakult azokból a jobbára barcasági magyar egyházközségekből, melyek addig mint a brassói egyház tartozékai, a →brassói káptalanba kebelezve, annak felügyelete alatt állottak, de minden jogtól meg voltak fosztva. A hosszas elnyomatás után egy, még az 1840-es évekre visszanyúló szívós küzdelem eredményéül nemcsak önállóságot nyertek ezek a kivétel nélkül Brassó vármegyében fekvő egyházak, hanem egyszersmind át is kebeleztettek a →tiszai egyházkerületbe. Az első világháború befejezése óta az →erdélyi zsinatpresbiteri kerületbe vannak beosztva. Az →egyházmegye régebben 11, újabban 12 anyaegyházat számlált, melyekhez legújabban a bukaresti, valamint az oltszakadáti és halmágyi csatlakozott. Az államfordulat után három egyháza ugyan elvált tőle, a szász egyházhoz szándékozván csatlakozni, de aztán helyreállott az egység. →Espereseinek névsora: Török József tatrangi l. 1886–1887, Moór Gyula brassói l. 1887–1902, Bohus Pál apácai l. 1902–1920, Szórádi Lajos tatrangi l. 1920–1926., →Nikodémusz Károly brassói l. 1926–1932, Biró László hosszúfalu-fűrészmezei l. 1932–1936, Sipos András hosszúfalu-alszegi l. 1936–1955, Mezei István hosszúfalu-alszegi l. 1955-től.

Irodalom: Bartos Márton: A barcasági magyarságnak rövid történeti rajza (P. E. I. L. 1862.), Die Trennung der magyarischen ev. Gemeinden des Kronstädter Bezirkes von der ev. Landeskirche A. B. in Siebenbürgen (1886.), Nikodémusz Károly: A brassói magyar ág. h. ev. egyházmegye megalakulásának története (1926.)