Boross Mihály (Ószőny, 1815. jan. 9. – Sárbogárd, 1899. márc. 5.) ref. vallású bíró. Ószőnyön kezdett tanulni. 1830-tól Cegléden, 1832-től Nagykőrösön, 1835-től Pápán folytatta tanulmányait. Ez utóbbi helyről, hol jogot és teológiát hallgatott. 1838-ban →akad. rektornak ment Dunamocsra, de 1842-ben végleg a jogra adta magát s ügyvédi vizsgálatot tevén, ezután váltakozva ügyvédi gyakorlattal, hivataloskodással, gazdálkodással, irodalommal foglalkozott, közben 1853-ban pár hónapi kecskeméti gimn. tanársága után elfogatván, kétévi várfogságot szenvedett. 1876-ban járásbírói tisztéről nyugalomba vonult. – Leginkább a politikai és az elbeszélő irodalmat művelte, ez utóbbi téren igen jó nevet szerezve, mint népies író. Számos ily fajta munkája jobbára olyan tárgyú, ami összefügg a prot. egyházi élettel, ám specialiter egyházi természetű művei is vannak: Béthel (Szenttörténeti novellák). (Székesfehérvár, 1844.) Melanchthon Fülöp élete. (Pest, 1860.) Hitújítás bajnokai (4. f.). (Uo. 1860–61.) Kalászok a vallásosság és erkölcsiség mezején. (Uo. 1870.) A P. E. I. L.-nek 1858–1860-ban segédszerkesztője volt.