Bonyhai Simon György (Bonyha, 1673. – ?Marosvásárhely, 1737. szept. 19.) ref. püspök. Tanult Kolozsvárt 1683-tól és Nagyenyeden 1688-tól, ahol aztán 1690-ben →subscribált. Miután itt →köztanító, →contrascriba s végül →senior is volt, →rektor lett Fogarason. 1699 nyarán külföldre indulván, aug. 2-án az oderafrankfurti egyetemre iratkozott be. 1701 tavaszától megjárta még Angliát, Hollandiát s Németország többi részét. 1702 nyarán hazaérkezvén, 1703-tól udvari papja volt gr. Bethlen Miklósnak, majd 1707-től Nagyszebenben, 1709 júniusától Küküllővárt lelkészkedett. A →küküllői egyházmegye 1712-ben →esperessé, az →erdélyi egyházkerület pedig később →generalis notariussá választotta. Ő volt az első, ki ez utóbbi hivatalából minden újabb választás nélkül következett püspökségre. Ez 1728-ban történt, amikor is előbb Nagyenyedre, 1729-ben Marosvásárhelyre ment lelkésznek, de küküllői esperesi hivatalát még az egyházmegye határain kívül is megtartotta. – Művei: Házi kereszt (Gyászbeszéd gr. Bethlen Sámuelné Lázár Mária felett). (Kolozsvár, 1732.) Kegyes ember nyeresége (Gyászbeszéd br. Wesselényi István és felesége, gr. Bánffy Kata felett). (Uo. 1734.) Oratio funebris… (Ugyanazok felett). (Uo. 1734.) Igazán vitézkedő… léleknek koronája (Gyászbeszéd gr. Gyulai Ferenc felett, 1730.) (Uo. 1743.) Gyászverset írt a →Pápai Páriz Ferenc halálára (1717.). A felette →Kapronczai Györgytől, →Benkő Ferenctől, →Szigeti Gyula Istvántól. →Rimaszombati Sámueltől és →Pelsőci Kovács Jánostól tartott beszédek ki vannak adva. – Apósa volt →Zágoni Aranka György püspöknek.