Bodrogkeresztúri ref. konvent, a magyarországi ref. világiaknak egyházuk közös ügyeinek intézésére nagy számmal tartott összejövetelei közül a legfontosabb és legmesszebbre kiható, mely 1734. nov. 5-én ült egybe. Még világi vezérférfiak sem túlságos számmal vettek rajta részt, mindamellett egyedül a →tiszántúli egyházkerület papsága vonakodott elismerni határozatainak érvényességét, de aztán ott is érvényre jutott a világi elemnek az egyházi kormányzatban bennük megszervezett részvétele. Azóta ugyanis az egyházkerület kormányzására a püspökök mellé →főgondnokok, az →egyházmegyék kormányzására pedig az →esperesek mellé törvényhatóságonként →segédgondnokok voltak választandók. Időkímélés tekintetéből, meg a várható ellenállásra számítva ez alkalommal kivételesen maga a konvent nevezte ki az újonnan szervezett állásokra a viszonyok figyelembe vételével legalkalmasabb egyéneket. Ilyen módon mintegy szentesítették egyszersmind a →Ráday Páltól már viselt →egyetemes főgondnoki hivatalt is, midőn a gr. Bethlen József személyében erre is választottak megfelelő egyént, akinek azonban a körülmények befolyása következtében meg kellett elégednie azzal, hogy kerületi főgondnoki tisztet vitt a keze ügyébe eső →partiumban. Intézkedtek továbbá afelől, hogy az →ágensek díjazására s egyéb költségek fedezésére szükséges pénzösszeg a hívek önkéntes adakozása útján miképpen gyűjtessék össze. Felosztották a magyarországi ref. egyházakat a már korábban megállapított tervezetük szerint engedélyezendő, sőt a tudtukon kívül már kiadott II. →Carolina Resolutioban el is rendelt négy →egyházkerületbe, melyeket egyfelől a természetes határokhoz képest, másfelől a történelmi fejlődés szerint, habár nem a leghelyesebb beosztással állapítottak meg. Felhívták egyúttal az addig csak esperesektől igazgatott tiszáninneni kerületet, hogy az egyöntetűség és a kellő rend érdekében szintén válasszon püspököt. Eligazították végül a →sárospataki kollégium több függőben levő ügyét is. A konvent jegyzőkönyvét közölte a Sp. Füz. 1860. és 1863. évi folyama, tagjainak névsorát a Prot. Szle. 1917. évi folyama. Kétszázéves jubileumáról Emlékkönyv jelent meg (1935.).