Bodor János (Felsőcsernáton, 1861. márc. 10. – ?, 1949. okt. 23.). ref. lelkész. Felsőcsernátonban kezdett tanulni. 1870-től Sepsiszentgyörgyön, 1876-tól Nagyenyeden tanult, hol 1880-ban végezte a gimnáziumot, 1884-ben a teológiát. Ekkor külföldre ment s egy évet töltött a berlini egyetemen. Hazajőve, Nagyenyeden →köztanító, 1886 februárjában zágoni lelkész, 1905 őszén szászvárosi elsőpap lett. A →hunyadi egyházmegye 1915-ben →esperessé választotta, de ő nem fogadta el ezt a hivatalt. 1932-ben nyugalomba lépett lelkészi állásáról is. Póttagja volt a →budapesti II. zsinatnak s 1899-től gondnoka a sepsiszentgyörgyi gimnáziumnak. Sok cikket írt az erdélyi egyházi lapokba, részben Pásztor álnév alatt. – Művei: Beköszöntő ima és egyházi beszéd. Nagyenyed, 1886. Pál apostol tana a megigazulásról. (Uo. 1896.) Prot. családkönyvecske, (Uo. 1897.) Kis tanulók hit- és erkölcstana. (Uo. 1900.) Vezérkönyv. (Uo. 1900.) Ószövetségi szent történetek. (Uo. 1900.) Újszövetségi szent történetek. (Uo. 1900.) Rövid ker. egyháztörténet. (Uo. 1900.) Emlékbeszéd →Mikó Imre grófról (Sepsiszentgyörgyi értesítő, 1906.). Erőforrás (Imák, Pásztor álnévvel). (Kolozsvár, 1915.) Isten igéje a háború idején (Prédikációk). (Debrecen, 1915.) Életképek. (Kolozsvár, év n.) Utam a felsőcsernátoni mesteri parochiától a zágoni papi parochiáig. (Nagyenyed, 1936.) Karácsonyi jelenetek. (Nagyvárad, év n.) Számos gyakorlati papi dolgozata van kéziratban.