Blázy (Blasius, Blahoszláv) János ifj. (Tótlipcse, 1708. aug. 8. – Nagypalugya, 1773. ápr. 14.) ev. lelkész, az előbbinek fia. Tanulását Besztercebányán, Selmecbányán, Győrben és Pozsonyban, 1727-től Boroszlóban, 1731. ápr. 18-tól Wittenbergben végezte. Pár év múlva hazatérve, 1735-ben Selmecbányán, 1737-ben Körmöcbányán lett →rektor. Ebből az állásából 1748 őszén a jezsuitáknak nem tetsző néhány tétele miatt, melyeket vita tárgyául tűzött ki tanítványainak, elmozdíttatván, 1749 elején Nagypalugyára ment lelkésznek. Itt később →esperesévé választotta az →árva–liptói egyesült egyházmegye. – Művei: Doctrinae christiano-evangelicae speculum… (Wittenberg, 1733.) Schediasma apologeticum… (Uo. 1734.) Isten kegyelmének egész szíve (Szlovák imák és énekek). 1755. Isten igéjének nyelve (Szlovák énekek különféle alkalmakra). 1756. Isten templomának gyönyörűsége (Szlovákul). (Pozsony, 1779.)