Blandrata (Biandrata) György (Saluzzo [Piemonte], 1515. – Gyulafehérvár, 1588. ápr. v. máj.) olasz orvosdoktor. Miután a padovai egyetemen elvégezte tanulmányait, I. Zsigmond lengyel király olasz születésű második feleségének lett udvari orvosa. 1544-ben annak leányához, Izabella magyar királynéhoz jutott hasonló alkalmazásba, melyet 1552-ben elhagyván, ismét Olaszországba ment. Itt pár évig különböző helyeken működött, míg az inquisitiótól üldözőbe vétetvén, 1556-ban Genevába menekült. Innen csakhamar szintén távoznia kellett s 1558-ban Zürichbe, majd Lengyelországba vonult. Antitrinitarius álláspontja miatt a más irányú protestánsoktól is üldözést szenvedvén, Erdélybe költözött s →János Zsigmondnak lett udvari orvosa és tanácsosa. A fejedelemre gyakorolt befolyását először a helvét irány javára, rövid idő múlva pedig az antitrinitárius elvek propagálására használta fel. Az ezeknek megnyert →Dávid Ferenc segélyével a legelterjedtebb vallássá tette a magáét, legalább egy időre. Részt vett az akkor tartott szóbeli hitvitákon, midőn azonban Dávid tovább ment a tanok reformjában, elfordult tőle s utoljára is ő lett bukásának eszközlője, amennyiben a Báthoryak alatt is meg tudta tartani az állását is, a befolyását is. – Azokban a művekben, melyeken Dáviddal együtt társszerzőként van megnevezve, szerfelett csekély része lehetett.

Irodalom: Burián Mihály: De duplici ingressu in Transsilvaniam Georgii Blandratae (1806.), Commentario delle opere e delle vicende de Giorgio B. (1814.), Trechsel: Die Antitrinitarier vor Socin (1839.), Jakab Elek: Néhány adat B. Gy. élete és jelleme ismeréséhez (Ker. Magvető, 1877.).