Zsigmond Ferenc (Kunhegyes, 1883. márc. 6. – Kunhegyes, 1949. aug. 22.) ref. tanár. A gimnáziumot 1902-ben Mezőtúron végezte, az egyetem bölcsészeti szakát 1906-ig Kolozsvárt hallgatta. Ekkor bölcsészetdoktorságot szerzett, s 1922-ig Karcagon, azután Debrecenben volt tanár, hol 1934-ben nyugalomba vonult. Ekkor Budapestre. 1942-ben Kunhegyesre költözött, hol maga vetett véget életének. – 1923-ban magán-, 1930-ban címzetes rendkívüli tanára lett a debreceni egyetemnek. 1925-ben levelező. 1942-ben rendes tagjává választotta a Magyar Tud. Akadémia. – Művei közül egyházi vonatkozással is bírnak a következők: →Lévay József élete és költészete. (Mezőtúr, 1906.) Jókai. (Budapest, 1924.) →Tisza István és az irodalom. (Debrecen, 1928.) A magyar nemzeti irodalom története (2 k.). (Uo. 1932–33.) A →debreceni ref. kollégium története. (Uo. 1938.) A debreceni kollégium és magyar irodalom. (Uo. 1940.)