Zsarnay Lajos (Zsarnó, 1802. jan. 1. – Pest, 1866. jún. 13.) ref. püspök. Tanulmányait 1811-től Sárospatakon végezte, ahonnan 1824-ben Lőcsére ment német szóra. 1826-ban visszatérve Sárospatakra, egy évig →köztanító, kettőig akadémiai helyettes tanár volt, míg 1829-ben vele töltötték be a gyakorlati teológia tanszékét. Ekkor külföldre ment, s még ez évben beiratkozott a göttingeni egyetemre, melyről 1831-ben jött haza állását elfoglalni. Miután a következő évben megnyílt országgyűlés alatt prédikátori tisztet végzett, a →tiszáninneni egyházkerület 1849-ben főjegyzőjévé, 1860-ban pedig püspökévé választotta, mire 1861-ben lelkészi állást foglalt el Miskolcon. – A prot. autonómiának a korabeli súlyos viszonyok közt egyik legelszántabb bajnoka volt. Tudományos működéséért, főleg görög-magyar szótáráért (1857.) 1858-ban levelező tagjai közé sorozta a Magyar Tud. Akadémia. – Többi művei szinte kivétel nélkül egyháziak: Ker. erkölcstudomány. (Sárospatak, 1836.) (II. kiad. uo. 1854.) Paptan. (Uo. 1847.) (II. kiad. uo. 1857.) Ker. egyháztörténet rövid summája (Gimn. tankönyv). (Uo. 1853.) (V. kiad. uo. 1864.) Ker. erkölcstudomány (Gimn. tankönyv). (Uo. 1853.) (III. kiad. uo. 1864.) Apologetika. (Uo. 1858.) Bibliai bevezetés (Gimn. tankönyv). (Uo. 1857.) (II. kiad. uo. 1861.) Az 1791. évben Budán tartott nemzeti zsinaton hozott egyházi kánonok (Ford.). (Uo. 1860.) – továbbá Endrédi Imre (1832.), Gyulai Sámuel (1832.). Kézy Mózes (1832.), Szabó Lázár (1840.), Miklós László (1841.), gr. Teleki József (1855.) és Kóczán József (1861.) felett, valamint I. Ferenc (1835.) és József nádor (1847.) emlékére tartott beszédei s a gr. Széchenyi István emlékére (1860.) elmondott könyörgése. Új kiadásban közrebocsátotta harmadik hetivel bővítve →Ferge Jánosnak „Kétheti… könyörgések” (1838.) c. művét. Az ő emlékére tartott beszédek szintén megjelentek.