Zvonarics Imre (Sárvár, 1575. k. – Csepreg, 1621. jan. 6.) ev. esperes, az előbbinek nagybátyja. Miután Nagyőrben elvégezte tanulmányait, külföldre ment és 1600 felé a wittenbergi egyetemen lépett a hallgatók sorába. Hazájába 1602-ben visszatérve, Sopronkeresztúron →rektorkodott, míg aztán Ikervárra, 1607-ben a csepregi alsó egyházba, idővel pedig a felsőbe lelkésznek választották. Itt előbb →dékánja, 1617 tavasza és 1619 eleje közt →esperese lett a →csepreg-kőszegi egyházmegyének. A város elfoglalása közben megölték a császári katonák. – Művei: Az szentírásbeli hitünk ágainak… három könyvekre való osztása (Hafenreffer Mátyás után ford.). (Sopronkeresztúr, 1614.) →Pázmány Péter pironsági (→Nagy Benedekkel együtt, ki ennek három része közül a másodikat írta). (Uo. 1615.) – Respondens volt a „De uno et trino” (1601.) és a „De potentia et confessione annuente divina clementia” (1601.) tartott vitákon. – Gyászverset írt a Stansith →Horváth Gergely (1597.) halálára.