Zabler (Zabeler) Jakab (Bártfa, 1639. jan. 26. – Bártfa, 1709. máj. 28.) ev. püspök. Tanulmányait Bártfán, Eperjesen, Olaszliszkán, Sárospatakon és ismét Bártfán végezte. Külföldre menvén, 1658 tavaszán a jenai egyetemre iratkozott be, melyen öt évet töltött. Hazajőve, 1664-ben →conrector, 1665-ben →prédikátor, később →elsőpap lett Bártfán, ahonnan 1674-ben száműzetésbe kellett távoznia. Németországba vonult, s miután Grossenhainban, nagyatyja szülőhelyén három évig időzött, 1677-től másodpapi hivatalt viselt Mühlbergben, míg 1682-ben visszatérhetett régi állásába Bártfára. A →szabad kir. városok egyházkerülete aztán 1686-ban püspökké választotta. Csakhogy 1699-ben a kormány által felfüggesztetvén püspöki hivatalától, újra elűzetett s évekig bujdokolt Szepes és Sáros vármegyékben. Csak 1703-ban mehetett vissza eklézsiájába. – Művei: De persona. (Jena, 1660.) Frommer Christen Lust in Unlust (Gyászbeszéd apósa, Spleni Illés felett). (Grossenhain, 1675.) Antidotum pretiosum (Német gyászbeszéd Náthán Sámuel felett). (Bártfa, 1694.) – Üdvözlő verseket írt →Klesch Dánielhez (1659.) és Hansel Jánoshoz (1660.), gyászverset a →Poprádi Ádám halálára (1672.). – Az ő halálára →Burius Jánostól írt vers szintén megjelent.