Wimmer Gottlieb Ágost Albert Dániel (Bécs, 1793. aug. 20. – Bécs, 1863. máj. 12.) ev. lelkész. Bécsben kezdte iskoláit. Még Selmecbányán, 1805-től Osgyánban, 1809-től Eperjesen, 1811-től Besztercebányán, s 1812-től Sopronban tanult. 1813-ban gimn. segédtanár lett Gyönkön, de egy év múlva visszatért Sopronba tovább tanulni. Kevés idei nevelősködés után 1816 őszén külföldre ment s Jenában volt egyetemi hallgató 1817 tavaszáig. Erre hosszabb utazást tett, mely után újból Magyarországra jővén 1818 januárjában →káplán, októberében lelkész lett Felsőlövőn. 1833 őszétől Modorban lelkészkedett, de két év múlva visszatért Felsőlövőre. Innen a szabadságharc alatti hazafias magatartása miatt 1849 végén menekülni volt kénytelen. Egy ideig Angliában és Amerikában tartózkodott, majd Bremenben kapott lelkészi állást, 1862-ben pedig Bécsben telepedett meg. – Apostoli buzgóságú lelkipásztor volt, neki köszönhető a felsőlövői tanintézetek létesülése. Az egyházi felsőséggel gyakran keveredett viszályba. Írói munkássága többoldalú, földrajzi és egyébfajta művei mellett főleg az egyházi térre tartozókat írt, ezek közül magyarországi működése idejére esnek: Liturgie für die ev. Kirche. (Lipcse, 1829.) Über die Barmherzigkeit Gottes… (Két prédikáció I. Ferenc halálakor). (Kőszeg, 1835.) Hausaltar christlicher Andacht. (Uo. 1835.) (III. kiad. „Gebetbuch für ev. Christen” c. alatt uo. 1847.)

Irodalom: Kurz Sámuel: Gottlieb August W. (1895.), Magyar Győző: W. G. A., Felsőlövő nagy papja (1910.), Uő: Egy ev. pap a szabadságharcban (Prot. Esték, III. k. 1916.), Zimmermann B. H.: G. A. W. (Jahrbuch der Gesellschaft für die Geschichte des Protestantismus in Österreich, 1937.).