Veszprémi B. István (?. 1637. v. 1638. – Gyulafehérvár. 1713. szept. 22.) ref. püspök. Tanult Sárospatakon, hol 1658. okt. 12-én lépett a felsőbb osztályok elsőjébe s 1661 szeptemberétől fél évig →seniori tisztet töltött be. Ekkor →rektornak ment Szatmárra, ahonnan 1664-ben indult külföldre, s ez évi máj. 23-án Franekerben, szept. 7-én Groningenben, 1665-ben Utrechtben, 1666. ápr. 12-én Leidenben iratkozott be egyetemi hallgatónak. Még ebben az évben visszatérvén, ismét szatmári rektor lett, 1671-ben pedig a Kemény Jánosné udvari papja. 1675 után Székelyudvarhelyre vitték lelkésznek, az →udvarhelyi egyházmegye pedig egyidejűleg →esperesévé választotta. Miután 1691-ben püspökévé tette az →erdélyi egyházkerület, e hivatalánál fogva egyúttal a gyulafehérvári →elsőpapságot is vitte, haláláig. – Műve: De vera notitia fidei adversus coecam pontificiorum fidem. (Utrecht, 1666.) – Respondens volt az „Analecta papistica” (1666.) tárgyában tartott vitán. – Üdvözlő verset írt Kiskomáromi Jánoshoz (1660.), →Csuzi Cseh Jakabhoz (1665.) és →Sárfői Mihályhoz (héberül. 1666.).