Végveresmarti (Veresmarti Végnek is fordul elő) Sámuel id. (Vörösmart, 1702. – Szabadszállás, 1747. márc. 31.) ref. lelkész. 1714-től Kecskeméten, majd Debrecenben tanult, hol 1719. márc. 22-én lett →togatus. Innen 1728-ban Kecskemétre ment →rektornak, azután a külföldet kereste föl s 1731-ben az utrechti egyetemre iratkozott be. A következő évben visszajővén hazájába, Pécelen foglalt el papi állást, s 1738 vége táján vagy 1739 elején →esperessé választotta a →pesti egyházmegye. 1742-ben Szabadszállásra vitték lelkésznek. – Művei: Az emberi nyavalyás testnek romlandó sátora (Gyászbeszéd →Ráday Pál felett, 1733.). (Hely n. 1735.) Az írástudók igazságoknál feljebb bővölködő… (Gyászbeszéd özv. Ráday Pálné Kajali Klára felett, 1741.). (Kolozsvár, 1747.)