Beythe (Böjte) István (Kő, 1532. – Németújvár, 1612. máj. 5.) ref. püspök. Minden valószínűség szerint Tolnán tanult, honnan 1554 őszén külföldre ment, de már 1556 tavaszán Hédervárt lett tanító. Azután Szakolcán, 1559 őszétől Alsólendván, 1564-től Sárváron viselt hasonló állást, míg 1565-től a Bánffyak udvari papja volt Alsólendván. Innen 1574 áprilisában Sopronba ment magyar prédikátornak, de már 1576-tól Németújváron működött mint udvari pap. Az 1585. júl. 25-én tartott zsinat az akkor még egységes prot. Sopron–Vas vármegyei kerületnek püspökévé választotta. E minőségében az 1587-ben tartott →csepregi zsinaton maga készítette kánonokat fogadtatott el. A →csepregi colloquiumon 1591-ben egymaga szállott síkra a helvét irány mellett, de másfélnapi vita után odahagyta az egészet. Sok kellemetlenséget kellett ellenfeleitől később is kiállania, miért is 1595-ben lemondott a püspökségről. Azonban a helvét irányúaknak továbbra is püspökük maradt, sőt a lutheránusok is csak halála után választottak maguknak püspököt. – Művei: Miképen a keresztyéni gyülekezetben az keresztséget, úrvacsoráját… szolgáltassanak az egyházi tanítók, arról íratott könyvecske. (Németújvár, 1582.) Keresztyéni tudománynak rövid summája. (Uo. 1582.) Az evangeliumok magyarázati… (Uo. 1584.) Esztendő által való vasárnapi epistolák. (Uö. 1584.) A szentek fő ünnepiről való evangeliumok… (Uo. 1584.) Fő ünnepnapokra való epistolák magyarázati. (Uo. 1584.) Confessio fidei Németujvariensis comprehensa articularis (Magyarul). (Uo. 1597.) Encomium ubiquisticum. (Uo. 1597.) (Vagy ő a szerzője, vagy András fia, ki magát vallotta szerzőnek.) Kéziratban maradt, de fennmaradt „Az igaz keresztyénektől meghasonlott confessionariusoknak rágalmazó articulusok ellen írattatott igaz mentség” c. műve (Közzétéve a →Magyar Prot. Egyháztörténeti Adattár VII. k.-ében.) →Énekeskönyvet és növénytani munkát is adott ki. Üdvözlő verset írt →Pathai Istvánhoz (1592.), Homberger Jeremiáshoz (1583.) és →Frankovics Gergelyhez (1588.). A Somogyi Péter műve mellé írt előszava és több verse akkor kéziratban maradt, amazt és az utóbbiak közül kettőt 1891-ben, illetőleg 1903-ban →Stromp László tette közzé.

Irodalom: Fabó András: B. I. életrajza (1866.), Thury Etele: B. I. és hittani álláspontja (P. E. I. L. 1891.), Révész Kálmán: B. I. apologiája (Prot. Szle. 1895.), Uő.: Háromszáz éves egyháztörténeti és nyelvemlék (Uo. 1899.) (A kéziratban maradt mű előbeszédével), Gamauf Teofiltól írt életrajza (egy német folyóiratban 1820.).