Vásárhelyi (Kézdivásárhelyi) Matkó István (Kézdivásárhely, 1625. – Kolozsvár, 1693 eleje) ref. esperes. Kézdivásárhelyen, Kolozsvárt és Gyulafehérvárt végezte tanulmányait. Azután →rektor volt Kézdivásárhelyen, majd Szászvárosban. Borbereken lelkészkedett, midőn II. Rákóczy György Karánsebesre küldte a román reformátusok papjául. E vidéknek 1658-ban történt feldúlásakor Erdélybe menekült, hol Barcsay fejedelem az év végén elzáratta, de a reá költött vádak alól tisztázván magát, negyedfélhónapi fogság után kiszabadult. Ekkor Radnóton, rövidesen Szamosújváron lett lelkész, ahonnan 1660 után Felsőbányára vitték, 1667-ben pedig Zilahon foglalt el papi állást. Valószínűleg 1672-től Ótordán, 1682-től Kolozsvárt működött. A →kolozskalotai egyházmegye 1690-ben →esperessé választotta. – Egyike a XVII. század legkiválóbb magyar prot. hitvitázóinak. →Apafy fejedelem megbízásából 1681-ben hozzákezdett az ószövetség román fordításához, de e munkája nem látott napvilágot, mivel a szintén az ő közreműködésével tervezett román nyomdát sem sikerült megvalósítani. – Művei: Fővényen épített ház romlása. (Nagyszeben, 1666.) Kegyes cselekedetek rövid ösvénykéje (Angolból ford.). (Uo. 1666.) (Újabb kiad.) (Nagykároly, 1762.), (Románra ford. →Vinczi János, Gyulafehérvár, 1683.) X. ut tök könyvnek eltépése, avagy: Bányászcsákány. (Sárospatak. 1668.) Kegyes lelkeket idvességre tápláló mennyei élő kenyér (Angolból ford.). (Kolozsvár, 1691.) Isten haragjának… éles kardja. (Uo. 1691.) – Üdvözlő verset írt →Zilahi Jánoshoz (1672.).